A Duna Charta az ötödik konferenciáját tartotta 2012. október 26-án 14.00 órai kezdettel a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében. A konferencia előtt már voltak jelzések, hogy néhányan nem nézik jó szemmel, hogy a Duna Charta a Duna elterelésének 20. évfordulóján ilyen témában konferenciát tart, valamint, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egyáltalán helyszínt biztosít egy ilyen rendezvénynek – és egy ilyen szervezetnek… Ennek ellenére a konferencia – habár az ellenérdekeltek is megjelentek – mindenféle konfliktus nélkül, sikeresen, nagy érdeklődés mellett zajlott le. Az eredetileg az Akadémia Kistermébe meghirdetett rendezvényünket a nagy érdeklődésre való tekintettel az utolsó pillanatban a Felolvasóterembe helyeztük át. „Telt házzal”, több mint száz fő részvételével nyitotta meg a konferenciát Illés Zoltán környezetügyért felelős helyettes államtitkár. Illés Zoltán felkérése nem pusztán államtitkári pozíciójának, hanem egy olyan elkötelezett Duna védőnek szólt, aki a Duna elterelésekor Dunakilitinél a Duna elterelése ellen tüntetett 20 évvel ezelőtt.

Illés Zoltán megnyitójában kitért arra, hogy a kormány zöld Duna-stratégiát valósít meg, azaz arra törekszik, hogy a magyarországi Duna-szakasz mindkét partja Natura 2000 természetvédelmi terület legyen. Hangsúlyozta, hogy az Orbán kormány egyértelművé tette, hogy sem a Dunán, sem a Tiszán nem fog semmilyen keresztgátat építeni, emellett elutasítja a hajózási útvonal szélesítését, mert az alapelv az, hogy a hajókat kell a folyókhoz igazítani, és nem fordítva. A magyar-szlovák vízmegosztási vita kapcsán leszögezte: a mindenkori átlagos vízhozamnak legalább a fele Magyarországot illeti meg, és a tárgyalások csak arról szólhatnak, hogy a szlovák kormány a mindenkori vízhozam minimum 50 százalékát mikor adja át Magyarországnak.
Illés Zoltán megnyitója: http://www.youtube.com/watch?v=BB5Hraw-b3E

Karátson Gábor üdvözlő beszédét Granasztói Szilvia olvasta fel, sajnos a Duna Charta elnöke betegsége miatt nem tudott személyesen eljönni a konferenciára.
Karátson Gábor köszöntője itt olvasható

Fleischer Tamás nyitotta meg az előadók sorát, aki a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársaként behatóan foglalkozott a globális közlekedési és szállítási kérdésekkel, kiemelten a belvízi hajózással. Korábbi előadásaiból tudhattuk meg többek közt, hogy a hazai Duna-szakaszon még a legdurvább műszaki beavatkozásokkal sem lehet megvalósítani a százszázalékos hajózhatóságot, valamint, hogy a hajózási lobbi által követelt dunai hajóútfejlesztés megvalósítása esetén sem lenne semmi garancia arra, hogy a már régóta meglévő kelet-nyugati szállítási útvonalak átrendeződnének a dunai szállítási útvonal javára. Mostani konferenciánkon Fleischer Tamás nem közlekedési, hajózási kérdésekről adott elő, hanem a Duna-mozgalom régi tagjaként az elmúlt évtizedek történéseit tekintette át előadásában a Duna-mozgalomtól a Duna Stratégiáig címmel.
Fleischer Tamás előadása itt nézhető meg: A Duna-mozgalomtól a Duna Stratégiáig

Karátson Dávid az ELTE tanszékvezetője régóta elkötelezett tagja a Duna mozgalomnak, és a Duna Chartának. Földrajztudósként, vulkanológusként a Visegrádi-hegység és a Börzsöny vulkanikus hegyeinek vizsgálatával is kapcsolatba került a Dunával. Előadásából többek közt azt is megtudhattuk, hogy miként alakult ki a Kárpát-medence, hogy jött létre a Duna, hogyan alakult ki a Duna-kanyar - a meghiúsított nagymarosi duzzasztó helyszíne -, és miként alakultak ki azok a vastag kavicsrétegek, amelyek Európa legjelentősebb ivóvízbázisait rejtik.
Karátson Dávid előadása itt nézhető meg: A Duna földtörténete

Csányi Béla a volt Vituki hidrobiológusaként számos, a Duna élővilágával kapcsolatos kutatásban részt vett. Munkacsoportjával végzett vizsgálatai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ismertté váljanak a Duna ökológiai értékei. Mindkét nemzetközi Duna expedíciónak tagja, illetve a másodiknak vezetője volt, így behatóan ismeri a Duna értékeit a forrástól a torkolatig. Előadásában az emberi beavatkozások következményeinek ismertetése mellett a Duna faunisztikai értékeit is bemutatta, rávilágítva arra, hogy ökológiai szempontból mennyivel értékesebb a duzzasztóktól mentes hazai Duna-szakasz, mint a vízgazdálkodási szempontból gyakran „példaképként” felmutatott, de valójában a természeti, ökológiai értékeit nagyrészt elvesztett, agyonduzzasztott Felső-Duna.
Csányi Béla előadása itt nézhető meg: Az emberi beavatkozások hatásai és tanulságai a Duna-medencében egy hidrobiológus szemével

Mézes Miklós akadémikus mezőgazdász, állattenyésztési és takarmányozási szakértő, a Szent István Egyetem tanszékvezetője az utóbbi két évtizedben visszaszorult gyephasznosításról tartott előadást. Alapvető vízgazdálkodási probléma, hogy az elmúlt évszázadban meghonosodott vízügyi szemlélet az árvizet gyorsan levezetendő átokként kezelte, és a korábban nagy kiterjedésű ártereket minimálisra csökkentette. Az árvízi tározók építése szükségessé teszi az ártéri gazdálkodás felelevenítését. Az előadásban hallhattunk a korábbi legeltetési szokásokról, a pásztoroló legeltetésről, valamint a legeltetéses állattartás jelenlegi lehetőségeiről, az ártéri legelők, a hullámtéri legelők gyephasználatról, amelyek összekapcsolhatók a természetvédelmi célokkal, mint pl. a füves élőhely programmal, vagy a Natura 2000 gyepterületek hasznosításával.
Mézes Miklós előadása itt nézhető meg: Az árterek hasznosításának egy elfeledett lehetősége: az ártéri legeltetéses állattartás

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász meghatározó tagja volt a hágai per magyar anyagát készítő szakértői csapatnak. Előadásában röviden vázolta a két fél által elkövetett jogsértést, a hágai perhez vezető utat és a nemzetközi bíróság döntését, valamint, hogy az azóta eltelt időben milyen sikertelen kísérletek történtek a jogszerű állapot visszaállítására, és hogy az uniós és a nemzetközi jogrendszer alapján milyen jogi lépéseket tehet Magyarország, hogy Szlovákia a minket megillető vízmennyiséget juttassa vissza a szigetközi Öreg Duna-mederbe.
Nagy Boldizsár előadása itt nézhető meg: A jogsértés első húsz éve

Bárdos Deák Péter, a Duna Charta elnökségi tagja 3 évtizede rögzíti fotókon Szigetköz állapotát. A Duna elterelése után készített, a táj megváltozását bemutató fotósorozatait csatolták a hágai per magyar bizonyító anyagához. Előadásának első részében a szigetközi táj megváltozását mutatta be: az 1980-as évek változatos vízi tája hogy száradt ki a Duna elterelését követően, és hogyan tért vissza a víz a mellékágakba a vízpótlás megvalósítása után. A képeken nyomon követhető volt az is, hogy a hajdan kavicsos medrű, tiszta vizű ágak, hogyan hínárosodtak el a mesterséges vízpótlás miatt. Az előadás második része a szigetközi Duna megduzzasztását javasló vízpótlás tervének rövid kritikai elemzését adta, amelyből kiderült, hogy gyakorlatilag semmi sem úgy van, ahogy állítják.
Bárdos Deák Péter előadása (feltöltés alatt): Szigetköz a Duna elterelése után napjainkig - tájváltozások és beavatkozások

Vida Gábor akadémikus a konferenciát lezáró előadásában a természet és ember viszonyát elemezte a globális környezeti válság árnyékában. A problémát több oldalról körbejárva mutatott rá, hogy a növekedés hajszolása pusztulásba viszi a bolygónkat, és hogy a biodiverzitás csökkenése, az élő bolygónk hanyatlása már napjainkban is megfigyelhető. Vida professzor, mint korábban már más előadásaiban, most is hangsúlyozta: valójában nem a bioszféra, hanem az emberiség van veszélyben, és a bioszféra védelme egyet jelent az emberiség védelmével, és a fő kérdés az, amit a vetített előadásának utolsó képén láthattunk: Lenni, vagy nem lenni…
Vida Gábor előadása itt nézhető meg: Természet és ember