Először is, örömmel nyugtáztuk, hogy az MTA fontosnak tartja, hogy ebben a sok embert érintő témában megalapozott szakvéleményt alakítson ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy feladatuk nem egyszerű, hisz a Fővárosi Önkormányzat nem is nagyon rejti véka alá, milyen szakvéleményt szeretne hallani a bizottságuktól. A Fővárosi Önkormányzat egy szimpla árvízvédelemi problémává csupaszította le a Római-part gyéren beépített hullámterének árvízmentesítési kérdését, egy olyan technokrata megközelítésmóddal, amit a XXI. század vízgazdálkodási szemlélete már régen túlhaladott. Önnek, mint a Vituki volt vezérigazgatójának nyilván nem kell bizonygatni, hogy a jelen kor vízgazdálkodása nem állhat olyan alapokon, amely a folyó vízi és vízparti ökoszisztémájáról nem vesz tudomást, emellett az árvízvédelmi műszaki beavatkozást is csak lokális szempontok alapján kezeli, eltekintve annak más szakaszokra gyakorolt hatásától.

2002 óta tanúi és megszenvedői vagyunk olyan kimagasló árhullámoknak, amelyek valószínűségi alapon nem hogy egy évtizeden, de még egy évszázadon belül sem következhettek volna be többször. A mostani, minden rekordot megdöntő árvíz nem csak azt a tényt nyomatékosította, hogy kritikus helyzetben az árvízszint magasságában minden centiméter számíthat, hanem azt is, hogy nem lehet a gátak magasságát végtelenségig növelni, és az árvízszint leghatékonyabb csökkentése még mindig az, ha hagyjuk a folyót minél jobban szétterülni az árterületén.
A mostani kimagaslóan nagy árvíz mutatja, hogy a tervezett mobilgát vízparti megépítése árvízvédelemi szempontból is meglehetősen aggályos. A fenntartható vízgazdálkodás alapja csak a hullámtér növelése lehet, nem pedig a csökkentése. Az árterület leszűkítése növeli az árvízszintet, ami kritikus helyzetekben beláthatatlan következményekkel járhat. A hullámtér gáttal való elszeparálása a folyótól hosszú távon öngyilkos stratégia akkor, amikor egyre magasabban tetőznek az árhullámok! A Tiszán milliárdokért árapasztókat építenek, hogy 8-10 cm-rel tudják csökkenteni az árhullámot, itt ugyanennyit rátenne az árhullámra a Római-part árterületének szűkítése, amely a Budapest feletti területek árvízi veszélyeztetettségét növelné.

Az unió Árvízvédelmi Irányelve célként jelöli meg az árvízi kockázatok csökkentését, melyben kiemelik, hogy az árvízkockázat-kezelési terveknek nagy hangsúlyt kell fordítaniuk többek közt a megelőzésre, ezért figyelmet kell szentelni annak, hogy a folyók nagyobb helyet kapjanak, és ahol lehetséges, meg kell fontolni az árterületek, az árvíz visszatartási képességgel rendelkező területek fenntartását és/vagy helyreállítását.

Az Árvízi Irányelv azt is előírja, hogy a kockázatkezelési tervek készítése során nem lehet eltekinteni a Víz Keretirányelv jó állapotra vonatkozó előírásaitól. A VKI egyrészt ökológiai követelményeket fogalmaz meg, amelyeket figyelembe kell venni a társadalmi szempontokat szolgáló árvízi kockázatok kezelése során, másrészt a VKI által szorgalmazott árterületek helyreállítása segítheti a megfelelő mértékű árvízi levezetést.
A hazánkra nézve kötelező érvényű uniós Víz Keretirányelv egyértelmű korlátokat és feltételeket szab meg, hogy milyen esetekben lehet egy folyónak a szabályozottságát növelni, valamint a partjának az ökológiai állapotát rontani. Természetesen a Víz Keretirányelvben expliciten nincs benne, hogy nem lehet mobilgátat építeni, de a jogszabály a folyók jó ökológiai állapotát elősegítő intézkedések felsorolásánál nevesíti, hogy a folyókra nem építünk újabb partvédő műveket. A tervezett mobilgát halmozottan ellentétes a VKI-val: műszaki beavatkozás lecsökkenti az árterületet, mesterséges partszakaszt alakít ki és gyakorlatilag kiírtja az elmúlt évtizedekben spontán kialakult fűzerdőt és a föveny öreg fűzfáit. A VKI szellemisége a Római-part rehabilitációját és a hullámtér megőrzését követelné meg, nem pedig a megmaradt partszakaszok elpusztítását! A Víz Keretirányelv azt is kimondja, hogy egy folyó ökológiai állapotát lerontó műszaki beavatkozás csak indokolt esetben, és jelentős társadalmi haszon (és nem magánérdek!) esetén fogadható el, hangsúlyozva, hogy ha az elengedhetetlen beavatkozásra léteznek műszaki alternatívák, akkor azok közül az ökológiai szempontokat jobban figyelembevevőt kell megvalósítani. Ennél fogva nem indok – ha egyáltalán igaz –, hogy a mobilgát megépítése valamivel olcsóbb, mint a meglévő Nánási úton lévő gát megerősítése, hisz a VKI szerint az ökológiai szempontokat nem lehet alárendelni a gazdasági szempontoknak.
Természetszerűleg a VKI tekintetében az árvízi biztonság szempontjait kell figyelembe venni a végrehajtás során. De, mint látjuk, a mobilgát a hullámtér leszeparálásával nem csökkentené, hanem növelné az árvízi kockázatot a Római-part feletti szakaszon.

Jellemző módon a Főváros kommunikációjában a Víz Keretirányelv meg sem jelenik, a Főváros közhivatalnokainak ez a kifejezés ismeretlen. Meg kell említeni, hogy a Főváros által a csak mint egy félig befejezett partvédő mű miatt létrejött „limány”-ként jellemzett terület a Római-part ökológiailag egyik legértékesebb része, amit a Duna Ipoly Nemzeti Park szakvéleménye megvédendő értéknek minősített, ugyanis itt a folyó természetes partépítő tevékenységét és a terület spontán beerdősülését figyelhetjük meg – ennek elpusztítása nehezen lenne értelmezhető a VKI által megfogalmazottak szerint.

Az ad-hoc bizottság feladatát nyilvánvalóan nehezíti, hogy az árvízvédelmi, ökológiai (VKI) szempontokon felül figyelembe kell vennie a Római-part legszembetűnőbb értékét, ami Budapestnek és a folyónak azon kapcsolatában rejlik, amelyet a társadalmi-gazdasági fejlődés az elmúlt évtizedekben csaknem nyomtalanul tüntetett el a Duna egészén. A bizottságnak így szükségképpen olyan szempontokat is mérlegelnie kell döntése meghozatalakor, amelyek figyelembe vesznek bizonyos össztársadalmi érdekeket.
A tervezett mobilgát építése a budapesti Duna szakasz egy frekventált, sportolás, pihenés és rekreáció céljára régóta használt, természetközeli részét érinti, ezért ennek a projectnek a döntés előkészítése számos ponton kapcsolódik mindazokhoz az alapelvekhez, az abból fakadó kötelezettségekhez, amelyek nevesítik a társadalomnak az egészséges környezethez való jogát, és célként jelölik meg a fenntartható folyóhasználatot.
Magyarország Alaptörvénye XX. cikkének (1) bekezdése szerint „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”, amelyet a (2) bekezdés szerint többek közt „ Magyarország a … sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.” Az Alaptörvény XXI. cikke szerint Magyarország nem csak elősegíti, de „…elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”, míg a P) cikke szerint a nemzet közös örökségét képező erőforrások megőrzése a jövő nemzedékek számára „az állam és mindenki kötelessége.”
A Római-part fákkal szegélyezett fövenyes partja hosszú idők óta a Budapesten élők pihenését és a rekreációját szolgálja. A Római-part megőrzése úgy is, mint Budapest egyedi arculatú partszakasza, és úgy is, mint pihenést, rekreációt szolgáló terület, vitathatatlanul a jövő nemzedékek érdekeit, valamint az egészséges környezethez való jog érvényesülését szolgálja, így minden olyan műszaki beavatkozás, amely a római-parti vízisport élet felszámolását, a fövenyes part feltöltését és a part menti fák kivágását eredményezi, az az Alaptörvény XX. és XXI. és P) cikkeiben megfogalmazottakkal ellentétben állnak.

A titokban tartott, de a média által nyilvánosságra hozott tervezői „havaria” terv egyértelműen mutatja, hogy a tervezők (Erbo-Plan) is számolnak a mobilgát átszakadásával, és ezért tervükben a bevédendő terület evakuálását javasolják minden III. fokú árvíz esetén, valamint elengedhetetlennek tartják, hogy a jelenlegi Nánási út – Királyok útja védvonalon is teljes készültségben védekezzenek a mobilgát ellenére. A beruházás megbízói is elismerték, hogy terveik szerint pár évig majd úgy fog üzemelni az árvízvédelem, mintha az 5 milliárdért megépített mobilgát nem létezne, azaz minden jelentős árvíznél óvatosságból még évekig ugyan úgy megerősítik a Nánási út menti gátat, mint eddig, és a 8 métert meghaladó vízállásnál kitelepítik a hullámtérben élőket. Nyilvánvaló viszont, hogy nem pár évről van szó, hisz minden jeges ár potenciális veszélyt jelent a mobilgát alumínium szerkezetére, és kiszámíthatatlan mikor, hány év, hány évtized múlva lesz jeges ár. Emellett a beruházó és a tervező szerint a mobilgát továbbra sem lenne elsőrendű védvonal, azaz kiemelkedően nagy vízállás esetén a mobilgát felett átbukhatna a víz, és a védvonal továbbra is a Királyok útja – Nánási úton található gát maradna. Ez is azt mutatja, hogy a Nánási úton jelenleg is meglévő gátra az idők végeztéig szükség lesz.
Látható, hogy az, hogy a mobilgát olcsóbb lenne, mint a Nánási út menti jelenlegi gát megerősítése, csak kommunikációs fogás a Fővárosi Önkormányzat részéről, és értelmetlen azon vitatkozni, hogy melyik megoldás a drágább: a Királyok útja – Nánási út menti gát megerősítése, vagy az új mobilgát építése. Egyértelmű, hogy a mobilgát mellett a Királyok útja – Nánási út menti régi gátat is fenn kell tartani, sőt, azt megerősítve kell fenntartani, hisz ha átszakadna a mobilgát, akkor az nem lassan, hanem árhullámként érné el a régi védvonalat.
Csak a szabványokkal és a jogi kiskapukkal való inkorrekt játszadozás az, hogy a mobilgát megépítése esetén hosszú távon változatlan módon és funkcióban maradhatna fenn a Nánási út menti jelenlegi védmű, mert ez esetben el lehetne tekinteni a környéken futó közművek kiváltásától, de ha nem épül meg a mobilgát, akkor a Nánási út mellől ki kell váltani az ott meglévő közműveket.

Álláspontunk szerint a római-parti mobilgát megépítése nem pusztán az árvízvédelmi ügy, ha ezzé degradálják, akkor látványosan semmibe veszik az Alaptörvény idevonatkozó részeit, és a VKI-ból fakadó kötelezettségeket. A hullámtér szűkítésével, part menti – nagyrészt őshonos – fák kiirtásával, a természetes föveny és a spontán beerdősüléssel keletkezett erdő feltöltésével, kiirtásával, és egy mesterséges partszakasz kialakításával a Víz Keretirányelvvel szembe menve, a Davidov korszakba süllyesztenék vissza vízgazdálkodást.

Reméljük, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Római-part ad-hoc bizottságának megfontolt döntése hozzásegíti majd a Fővárosi Önkormányzatot ahhoz, hogy felismerjék: a Fővárosnak kötelessége lenne megőrizni és védelem alá helyezni a budapesti Duna-szakasznak azt az egyedi arculatát, azt a kulturális - természeti örökséget, amelyet a vízparti környezetre épülő több évtizedes hagyománnyal együtt Római-partnak nevezünk!