2014. évi szigetközi mellékágmeder vizsgálat
2014. évi szigetközi mellékágmeder vizsgálat
A Duna Charta az MTA Duna-kutató Intézetének munkatársaival közösen mellékágmeder vizsgálatot végzett 2014 tavaszán. A mellékágmeder vizsgálattal arra kerestük a választ, hogy történt-e jelentős mértékű üledékfelhalmozódás, mederátalakulás a szigetközi Duna-ágakban az „ideiglenes” vízpótlórendszer 1995-ös megépítése óta. Az eredmények azt mutatják, hogy kiszámíthatatlan, hogy hol rakódik le jelentős vastagságú iszap, és hol nem: a vízpótlórendszer számos helyen kifejezetten a feliszapolódást segíti elő.
A Duna Charta az MTA Duna-kutató Intézetének munkatársaival közösen mellékágmeder vizsgálatot végzett 2014 tavaszán. A mellékágmeder vizsgálattal arra kerestük a választ, hogy történt-e jelentős mértékű üledékfelhalmozódás, mederátalakulás a szigetközi Duna-ágakban az „ideiglenes” vízpótlórendszer 1995-ös megépítése óta. Tudomásunk szerint ilyen jellegű vizsgálatok nem történtek, vagy ha történtek is a vízügyi szervek részéről, azok nem lettek nyilvánosságra hozva.
A munkára fordítható szűkös anyagi keret miatt átfogó vizsgálatot természetesen nem tudtunk végezni, csak néhány kijelölt pont megvizsgálása volt lehetőség. Mivel üledékvastagság vizsgálatok nem történtek a Duna 1992-es elterelése előtt, ezért közvetlenül a Duna elterelése után, a kiszáradt mellékágrendszerben készült fotók közt olyanokat kerestünk, amelyeken jól kivehető, hogy a mederágyat iszaptól mentes kavicsréteg alkotja. Emellett a mellékágakba épített zárások egy része felett és a Dunán is történtek vizsgálatok: a tejfalusi és cikolaszigeti mellékágrendszer 20 pontján, míg a Duna 2 pontján folytak mérések. 15 ilyen pontot jelöltünk ki a tejfalusi és cikolai mellékágrendszerben, 3-at a szigetközi Öreg-Dunában.
A felmérést a gödi Magyar Dunakutató Állomás kutatója, dr. Csányi Béla végezte el munkatársai segítségével, akik néhány mederszelvényben kiegészítő vizsgálatként az üledéklakó makrogerinctelen fajok és halfajok vizsgálatát is elvégezték.
Mivel a vizsgálatok nem átfogóan, nem Szigetköz egész mellékágrendszerét lefedően történtek, ezért a kevés számú pontban történt vizsgálatokból csak iránymutató következtetéseket lehet levonni.
A mérési pontok a cikolai mellékágrenszerben
A mérési pontok a tejfalusi mellékágrendszerben:
A mellékágak esetében általánosságban megállapítható, hogy ha vizuálisan megfigyelhető a víz áramlása a mellékágban, akkor ott nagy valószínűséggel kavicsos mederaljat lehet találni. A stagnáló, áramlásmentes, limányos szakaszokon sem lehet viszont teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a finom frakciójú iszap felhalmozódott volna ezeken a helyszíneken, hiszen a gyakorta (elég, ha évente egyetlen alkalommal is) bekövetkező árhullámok alkalmával számos meder-szakasz átöblítésre kerülhet. Ennek ellenére néhány helyszínen számottevő mértékű üledék-felhalmozódása, kiülepedése volt megfigyelhető.
A 20 mellékági és két főmedri helyszín közül 13 esetében volt valamilyen fokú finomszemcsés üledék-felhalmozódás a vizsgált kereszt-szelvényekben. Néhány helyszínen számottevő mértékű üledék-felhalmozódása, kiülepedése volt megfigyelhető. Ezek az eredmények viszont megerősítik, hogy a jelenleg működő vízpótlórendszer egyáltalán nem állította vissza az 50-es évek állapotait, mint azt újabb fenékküszöbök építését szorgalmazók állítják. Bár több mellékági bukógát felett nem volt mérhető iszapvastagság, több gát felett, ahol állandó vízfolyás van, jelentős iszapvastagságot mértek. Így Cikolaszigetnél a
13-17 mérési pontok felett (Denkpál) 23-154 cm
21-23 mérési pontok felett 5-70 cm
25-27 mérési pontok felett 105-110 cm
a Doborgazsziget feletti 50-52 mérési pontok felett 73-120 cm iszapvastagságot mértek.
Az 1-3 pontnál az Duna elterelése után készült fotóról megállapítható, hogy a medret kavicsréteg borította. A területen állandó a vízfolyás, most mégis 71-140 cm vastagságú iszapréteget mértek. Ez az iszaplerakódás egyértelműen az elmúlt 20 évben következett be.
A cikolaszigeti mellékágrendszerben az 1., 2., 3 mérési pont helyén 1992-ben. 2014-ben 71-140 cm iszap borította a meder fenekét.
A 394 -396 pontnál (ásványi torkolat) szintén 200 cm feletti iszapvastagságot mértek, hasonlóképp a Dunán a fenékküszöb felett (397-401 pontok) a jobb partnál.
Igen figyelemreméltó és meglepő Doborgazszigetnél, a 43-45 pontnál az egyik oldalon 90 cm iszap, a másikon 4 méter mély meder, középen 6.9 méter medermélységet mértek. Majdnem 7 méter vízmélység még a Dunán is jelentős, nemhogy egy mellékágban! Összehasonlításképp, Dunakiliti felett és Ásványráró alatt a Dunán csak 585 ill. 580 maximális mélységet mértek. Itt kategorikusan kijelenthető, hogy a vízpótlás az adott helyen degradálta a mellékág mederfenekét.
Vízmélység- és üledékréteg-adatok (cm) a Felső-Szigetköz mellékágaiban
Sárga szín jelzi, ha iszapréteget regisztráltunk a mérési ponton.
sorszám 1 2 3
Vízmélység 114 218 199
Üledékvastagság 71 98 140
sorszám 4 5 6
Vízmélység 219 412 213
Üledékvastagság 36 58 0
sorszám 7 8 9
Vízmélység 143 154 197
Üledékvastagság 0 0 0
sorszám 10 11 12
Vízmélység 395 557 441
Üledékvastagság 0 0 0
sorszám 13 14 15 16 17
Vízmélység 342 347 255 408 336
Üledékvastagság 23 28 0 154 86
sorszám 18 19 20
Vízmélység 135 177 455
Üledékvastagság 21 0 15
sorszám 21 22 23
Vízmélység 140 124 245
Üledékvastagság 70 62 5
sorszám 25 26 27
Vízmélység 170 275 180
Üledékvastagság 105 35 110
sorszám 28 29 30
Vízmélység 200 170 230
Üledékvastagság 0 0 50
sorszám 31 32 33
Vízmélység 250 132 235
Üledékvastagság 12 0 3
sorszám 34 35 36
Vízmélység 95 209 282
Üledékvastagság 0 0 0
sorszám 37 38 39
Vízmélység 95 209 282
Üledékvastagság 0 0 0
sorszám 40 41 42
Vízmélység 70 225 295
Üledékvastagság 10 75 38
sorszám 43 44 45
Vízmélység 212 690 399
Üledékvastagság 96 0 0
sorszám 46 47 48
Vízmélység 150 151 151
Üledékvastagság 2 0 0
sorszám 50 51 52
Vízmélység 205 145 48
Üledékvastagság 73 89 120
sorszám 55
Vízmélység 145
Üledékvastagság 0
Az Ásványi-Dunán kijelölt kereszt-szelvényben a mellékág jobb partja mentén jelentős mértékű a 2 méternél több feliszapolódás történt. A meder közepén szintén találtunk iszapréteget, amelynek vastagsága már mindössze 35 cm volt. Az áramlási viszonyok miatt a bal part mentén már nincs iszapréteg-lerakódás.
Vízmélység és üledékvastagság adatok az ásványi Duna ág torkolatánál
sorszám 394 395 396
mélység 220 225 253
Üledék >200 35 0
Vízmélység és üledékvastagság-adatok a Dunán
A Dunán két keresztszelvényben történt mérés: Dunakiliti térségében a fenékküszöb felett (397-400 pontok), illetve Ásványráró alatt (392-393 pontok)
A dunakiliti fenékküszöb feletti kereszt-szelvény alatt lévő épített terelőmű (397 pont) kifejezetten limányos, áramlás-mentes part közeli zónát hozott létre, ahol 2 m-t is meghaladó vastagságú iszaplerakódást mértünk. A szelvény többi pontján (398, 399, 400) nem találtunk iszapot.
Vízmélység- és üledékvastagság-adatok a fenékküszöb fölött Dunakiliti térségében
sorszám 397 398 399 400
Mélység (cm) 285 380 522 585
Üledék vastagság (cm) >200 0 0 0
A Duna-mederben az Ásványi-Duna alvízi torkolata fölött közvetlenül áramló viszonyok uralkodnak. A sodorvonal a jobb part mentén húzódik, ahol nagy sebességgel folyik a víz, és csak durva kavics alkotja a mederanyagot. A szlovák oldalon sokkal sekélyebb és kissé lassúbb áramlású helyen a kavicsok között és azok felszínén egy igen vékony iszap-kiülepedés figyelhető meg, de ennek nincs elkülönült zónája, mérhető vastagsága.
Vízmélység- és üledékvastagság-adatok a Dunán az Ásványi-Duna alvízi torkolata fölött
Duna, Ásványi ág felett 392 393
Vízmélység (cm) 580 140
Üledék (cm) 0 0
Makrogerinctelen élőlény-együttesek típusai a Felső-Szigetköz Duna-kereszt-szelvényében (a Fenékküszöb fölött)
Tájékozódó jellegű mederkotrásos mintavételeink alapján megállapítottuk, hogy a mellékágak és az elterelt Duna mélyvízi makrogerinctelen élőlény-együtteseinek társulás-szerkezete (faj-együttesei, mennyiségi viszonyai) teljes mértékben követik a mederanyag típusát.
Ha a víz áramlik, nincs iszap-felhalmozódás a mederfenéken, akkor az állományok legnagyobb hányadát a ponto-kaspikus eredetű Matacostraca taxonok (Dikerogammarus villosus, D. bispinosus, Obesogananrus obesus, Echinogammarus Ischnus, Jaera sarsi) teszik ki, melyekhez az áramláskedvelő szövőtegzesek (Hydropsyche sp.), valamint egyéb vízi rovar-lárvák (pl. Brachycentrus subnubilus) csatlakoznak. A folyam fő medrében, a mélyvízi zónában nagyon kis egyedszámban kerülnek elő a puhatestűek, amelyek leginkább a part menti (litorális) zóna élőhely-típusait kedvelik. A Duna medréből a legjellegzetesebb előfordulású kagylófaj az invázív ázsiai gömbkagyló (Corbicula fluminea), amely vastag héja és aránylag aktív mozgása következtében kitűnően tolerálja az erős áramlás okozta hordalékmozgás mechanikai hatásait.
Az iszaprétegben teljesen más együttes figyelhető meg, amelynek legnagyobb tömegben előforduló faja a szintén ponto-kaspikus (Fekete-tenger felől érkezett) soksertéjű gyűrűsféreg (Hypania invalida). Az iszaprétegben hatalmas mennyiségben mutattuk ki az állatokat és lakócsöveiket, melyek között csak árvaszúnyog-lárvák és kevéssertéjű gyűrűsférgek találhatók viszonylag jelentős mennyiségben, de minden egyéb élőlényféleség csupán elvétve kerül elő.
Megállapítható, hogy a kereszt-szelvény jobb és bal parthoz közeli zónáit elhagyva a sodor felé a mélyebb zóna mind taxon-szám, mind pedig egyedszám tekintetében jelentős mértékű csökkenést mutat, aminek nyilvánvaló oka a megnövekedett áramlási sebesség fokozódó mértékű fizikai hatásaiban határozható meg.
Makrogerinctelen élőlény-együttesek típusai a Felső-Szigetköz egyik mellékágában (Helenai-ág)
Hasonló mondható el a mellékágak makrogerinctelen élőlény-együtteseiről is, a parthoz közeli zónában sokkal gazdagabb faj-együttesek és állományok élnek, mint a mélyebb területek víztereiben.
Fontosabb rendszertani csoportok taxonszámainak alakulása a Helenai-ágban
Fontosabb rendszertani csoportok egyedszámainak alakulása a Helenai-ág kereszt-szelvényében
A mérési eredmények azt mutatják, hogy bárminemű beavatkozás előtt szükséges lenne egy átfogó mederfenék vizsgálatra, mert az eredmények azt mutatják, hogy kiszámíthatatlan, hol rakódik le jelentős vastagságú iszap, és hol nem. Az eredményekből az is látszik, hogy a vízpótlórendszer igen vegyes képet mutat, számos helyen kifejezetten a feliszapolódást segíti elő.
Mindezt különösen fontos hangsúlyozni annak a vízügyi munka kapcsán, ami az 2013-ban kezdődött az árvai ágrendszer felső részén vízpótlás és mederrehabilitáció címén. A fotomonitoring munka keretében rögzítettük, a honlapon megtekinthető, hogy több helyen olyan szintű kotrást, mederkialakítást végeztek, amivel gyakorlatilag kisterilizálták az érintett mederszakaszokat. Mindezt úgy végezték el, hogy előtte sem mederfenék, sem makrogerinctelen fauna vizsgálatot nem végeztek.