Bármilyen hihetetlen, de ez a fotó a dunacsúnyi tározóban készült

2012-ben a Duna egyoldalú elterelésének 20. évfordulója alkalmából a szlovák hivatalos dicshimnusz mellett megszólaltak a bősi erőműrendszer szlovák ellenzői is. Mikuláš Huba, az Egyszerű Emberek parlamenti képviselője szerint az akkor 20 éve üzemelő vízerőmű időzített bomba, és véleménye az volt, hogy 20 év múlva az erőmű már nem lesz üzemben, ugyanis akkorra már tudatosulni fog, milyen óriási problémákat okoz. Huba szerint a felvízcsatornában lerakódó, káros anyagokat tartalmazó hordalékkal máig nem tudnak mit kezdeni, ami egyre nagyobb gondot jelent majd. Szerinte a létesítmény két-három évtized múltán üzemképtelen lesz, s nem kizárt, hogy akkor teljesen leáll. 
Tuba Lajos, a somorjai Fórum Régiófejlesztési Központ munkatársa szerint a dunacsúnyi tározó csaknem teljesen megtelt hordalékkal, ahol a balesetveszély miatt már vízisízni vagy csónakázni sem ajánlott .
(http://www.bumm.sk/74480/huba-husz-ev-mulva-nem-kell-mukodnie-a-bosi-vizeromunek.html,  http://nol.hu/ajanlo/20121027-bos_20__idozitett_bomba)

A Duna Charta a csallóközi környezetvédők nyilatkozatainak akart utána járni. Amit Mikuláš Huba és Tuba Lajos mondott, az nem meglepő, hiszen a Tisza-tó története közismert: mára jelentős része elmocsarasodott, feltöltődése megállíthatatlan.

A vízmélységet a dunacsúnyi tározó felső és alsó részén mértük meg, a mérés nem terjedt ki a felvízcsatornára. Méréseink szerint a tározó duzzasztómű fölötti felső részén a jellemző vízmélység (a kotort hajózási útvonalat leszámítva) mindössze 1 és 2.5 méter között, a tározó alsó részén 2 és 4 méter között volt.

A vízmélység mérést a Dunakilitinél megépített fenékküszöb felett folytattuk. Itt is jelentős feltöltődést állapítottunk meg, nemcsak a közvetlenül a fenékküszöb felett,  

 hanem attól mintegy 4 kilométerrel feljebb is.

Mindez azt mutatja, hogy a dunacsúnyi duzzasztó hosszú távon kezelhetetlen problémákat fog okozni, a Duna nagymértékben fel fogja tölteni az egész tározó teret. De hasonló problémákkal kell majd megküzdeni a dunakiliti fenékküszöb fölött is, és, ha további duzzasztókat építenek a szigetközi Duna-szakaszra, akkor ez egész érintett szakaszon. Ez nem pusztán a Duna feltöltődését fogja okozni, hanem azt is, hogy a mederfenék emelkedésével emelkedni fog az árvízszint is. A Duna duzzasztásával olyan problémát generálnak, amit majd 20-30 év múlva kell megoldani. Csakhogy ilyen mennyiségű anyagot kikotorni, elszállítani nem lehetséges.
Ez a megoldás egyébként a vízügyi megoldások tipikus példája, amely Szigetközt a Duna elterelése, illetve a duzzasztórendszer építésének megkezdése óta sújtja: a vízügyi beavatkozások kárait olyan hasonló szemléletű beavatkozásokkal próbálják elfedni, orvosolni, amelyek újabb, nehezen megoldható problémákat idéznek elő.

Az aktuális kérdés viszont az, hogy ökológiai rehabilitáció címén miért egy olyan műszaki beavatlkozást akarnak megvalósítani, amely hosszú távon garantált megoldhatatlan vízügyi következményei lesznek, és a feltöltődésből fakadó növekvő árvízszint időzített bombaként fenyegeti majd a környéken lakókat?!