„A Stratégiai Környezeti Vizsgálat (továbbiakban SKV) feladata a tervdokumentumok környezeti és ezzel összefüggő társadalmi hatásainak előrejelzése és értékelése, elsősorban az ország környezetvédelmi céljainak megvalósulása és a fenntartható fejlődés irányába történő elmozdulás szempontjából. Az SKV elvégzését Európai 2001/42 EK irányelv írja elő, hazai szabályozását a 2/2005. (I.11.) kormányrendelet tartalmazza.” (https://www.palyazat.gov.hu/2014_2020_skv_partnersege)

A stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) célja, hogy egy környezetbe történő beavatkozás előtt mérlegelje a beavatkozás okozta várható károkat és előnyöket, és javaslatokat adjon, miként lehet a várható károkat minimalizálni és az előnyöket maximalizálni. Esetünkben az SKV célja az, hogy a megbecsülje, hogy a Duna hatféle műszaki rehabilitációs terve közül melyik lenne legkedvezőbb hatással az ökoszisztémára, figyelembe véve természetesen más fontos szempontokat is, mint például a terület erdőgazdaságát, a környék mezőgazdaságát érintő hatásokat, és nem utolsó sorban az árvízi biztonságot.
Az SKV nélküli műszaki beavatkozás szép példája a szigetközi Duna-szakasz és mellékágrendszere, ahol a Duna elterelése után több méterrel süllyedt le a talajvízszint, nagyrészt kiszáradtak a mellékágak, az erdőgazdaságot és a mezőgazdaságot is igen jelentős károk érték.
Nagy problémát jelent, hogy nincsenek referencia területek, azaz nem történtek hasonló rehabilitációs beavatkozások, amely eredményeiből következtetni lehetne az itt várható változásokra. A Duna Európa második legnagyobb folyama, ilyen méretű folyón hasonló rehabilitációs beavatkozás nem történt – mint ahogy az sem történt meg ilyen méretű folyón, hogy a folyót elterelték volna.
Nyilvánvaló ezért, hogy igen nagy körültekintést kíván az SKV elkészítése, nem csak amiatt, mert igen komplex problémáról van szó, ahol a döntés előtt több szakterületet álláspontját kell szintetizálni, hanem azért is, mert nem egy általános léptékű környezeti beavatkozásnak számít, hogy a Dunára 4 keresztgátat építsenek.

Baranyai Gábor az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa a Pestisrácok.hu portál kérdésére – mint az írásból megtudható, idézzük: „Három hónapos várakozás után válasz érkezett” (http://pestisracok.hu/itt-miniszteriumi-valasz-lesz-e-dunan-vizlepcso/) – elmondta, kik azok a műszaki és természetvédelmi szakemberek, aki a 2010-ben elkészült műszaki rehabilitációs javaslatok stratégiai környezeti vizsgálat elvégezték magyar részről. Eszerint az SKV vizsgálatban magyar részről részt vett Láng István (az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese, Aradi Csaba (természetvédelmi szakértő, korábban a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója), Ambrus András (Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, szakreferens, természetvédelmi felügyelő), Danyik Tibor (Nemzeti Környezetügyi Intézet – jelenleg Herman Ottó Intézet – Természetmegőrzési és Ökológiai Osztály, osztályvezető).

A szakértők szakmai kvalitása vitathatatlan, de szakmai múltjukat végignézve, több kérdés felvetődik.

Láng István alapvetően árvízvédelmi szakember, a vízügynek a Belügyminisztériumba való átszervezése előtt a Vidékfejlesztési Minisztériumban a Vízkárelhárítási Főosztály főosztályvezetője volt. Véleményünk szerint egy ilyen horderejű vízgazdálkodási döntés meghozatalában, hogy elkezdjünk-e duzzasztókat építeni a Dunára, szakmai szempontból egyszemélyben nem kompetens – ez nem árvízvédelmi kérdés, legfeljebb annyiban, hogy a duzzasztók növelik az árvízszintet.
Attól sem szabad eltekinteni, hogy Láng István volt a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület első, alapító elnöke, és az ő vezetésével dolgozták ki a szigetközi Duna-szakasz duzzasztásos tervét, a későbbiekben „Szite tervként” elhíresült műszaki javaslatot, hogy kezdetben 3, majd később, a kialakult felszíngörbék meghatározása után még további 5 duzzasztót építsenek a Duna mintegy 40 kilométer hosszúságú szakaszára. A magyar tárgyalóküldöttség vezetője, Baranyai Gábor, gyakorlatilag ezt, a Láng István vezetésével kidolgozott a tervet tekintette tárgyalási alapnak.

Aradi Csaba az alföldi szikesek nemzetközi hírű szakértője. Nem is takargatta, hogy ő leginkább csak általánosságban tud a szigetközi ökológiai problémákról beszélni, mert Szigetközben nincs mérvadó helyi tapasztalata.

Danyik Tibor, aki 2015-ig a Körös-Maros-Nemzeti Park munkatársa volt, kiváló rovarász, akinek a közelmúltban jelent meg egy albuma a nemzeti park gerinctelenjeiről. Mivel az 2008 és 2015 eleje között a leginkább a Körös-Maros-Nemzeti Parkot kutatta, túlzott ismerete neki sincs – feltehetőleg még rovarászként sem – Szigetközről.

Ambrus András a Fertő-Hanság Nemzeti Park Természetmegőrzési Osztályának szakreferense, a terület hivatott ismerője. Más kérdés, hogy miután a Földművelésügyi Minisztérium két államtitkára is a Duna duzzasztása mellett tette le voksát a tavalyi év folyamán, mekkora mozgástere van, hogy kifejtse véleményét, vajon mi történik, ha egy folyóvízi ököszisztémát állóvízivé duzzasztanak.
(Kisalföld.hu: „V. Németh Zsolt környezetügyért felelős államtitkár júniusban Dunakilitin azt mondta:  Kevés fontosabb dolgot szeretnék segíteni, mint az itteni vízpótlás ügyét. Nagy tisztelettel tekintek a tudósokra, de ebben a kérdésben a műszaki értelmiség racionalizmusára szeretnék támaszkodni. Ha műszaki műtárgy kell, hogy olyan víz legyen, mint régen volt, akkor azt kell építeni."
„Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium mosonmagyaróvári parlamenti államtitkára a Kisalföldnek tegnap ismételten úgy fogalmazott, Szigetközben nincs más megoldás a magasabb vízszintekre, mint a fenékküszöb-építés”
http://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovari_hirek/zoldtamadas_-_ismet_a_fovarosbol_kapta_szigetkoz_aderhez_fordulnak/2446845/)

További súlyos kérdéseket vet fel, hogy mikor készült, egyáltalán készült-e a stratégiai környezeti vizsgálat. Baranyai Gábor által megküldött összefoglalóban (Összefoglaló a bős-nagymarosi kormányközi tárgyalásokról – 2015. október 27.) az szerepel, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat jelentése 2015 októberében készült el, idézzük:
„A kormánymeghatalmazottak által felkért, az érintett tárcák vízügyi és természetvédelmi szakértőiből álló szlovák-magyar munkacsoport 2015 októberében készítette el az SKV első fázisát lezáró jelentését, melyben értékelték a magyar fél által 2010-ben előterjesztett megoldásokat ökológiai, árvízvédelmi és műszaki megvalósíthatósági szempontból, valamint a szlovák fél saját javaslatait. A szakértői csoport részletes elemzése alapján az összes műszaki megoldás közül a fenékküszöbökkel való vízszintemelést tartja vízgazdálkodási és ökológiai szempontból a célravezetőnek, műszakilag és gazdaságilag leginkább ésszerűen megvalósíthatónak.”

Ugyanakkor pontos információink vannak arról, hogy magyar részről a 4 gát helyét tartalmazó dokumentumot a magyar-szlovák szakértői tárgyalások keretében még 2015. június 30-án, azaz hónapokkal az SKV elkészülte előtt átadták a szlovák félnek.
Emellett semmi jele nincs, hogy ténylegesen készül volna stratégiai környezeti vizsgálat, ilyen dokumentum többszöri kérésünk ellenére mindeddig nem került nyilvánosságra, az internet korszakában ezek a dokumentumok, ha vannak is, elérhetetlenek.

De, mint fentebb jeleztük, eleve kétségesnek tartjuk, hogy egy árvízvédelmi szakértő, a szikesek vitathatatlan szakértője, egy kiváló, eddig leginkább a Kőrösök területén munkálkodó rovarász megalapozott döntést tudott hozni az ügyben, hogy melyik műszaki beavatkozás segíti legjobban elő a szigetköz Duna-meder és mellékágrendszereinek rehabilitációját.