Egy nehezen megkérdőjelezhető szakértői vélemény a konferenciánkon

A volt Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium bős-nagymarosi tárcaközi bizottsága szakmai vezetőjének hozzászólása a konferenciánkon

Baranyai Gábor nem egy ízben hivatkozott a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által 2010-ben elkészített előzetes megvalósíthatósági tanulmányra, mondván, hogy annak a következtetései támasztják alá a Duna duzzasztásának általa erőltetett tervét. A miniszteri biztos odáig ment, hogy az előzetes megvalósítási tanulmányra mint stratégiai környezeti vizsgálati anyagra hivatkozott, ezzel próbálva igazolni a duzzasztási javaslatát, mintegy a folytonosság látszatát keltvén a korábbi vizsgálatok és az ő duzzasztási javaslata között. Ezt hangsúlyozandó, a 2016. január 26-i MTA KÖTEB konferencián Baranyai Gábor egy miniszteri levéllel megerősítve fejezte ki nagyrabecsülését a volt tárcaközi bizottság vezetőjének, ezzel ismerve el a korábbi ezirányú munkásságát. Elhívtuk a konferenciánkra a volt tárcaközi bizottság szakmai vezetőjét, Kovács Györgyöt, akinek a hozzászólás minket nem lepett meg, de Baranyai Gábornak kellemetlen pillanatokat szerzett volna – ha nem döntött volna bölcsen úgy, hogy nem jön el.
Az által elmondottakat szó szerint közöljük.

Kovács György vagyok, annak a megvalósíthatósági tanulmánynak az egyik irányítója, vagy ha úgy tetszik, a legfőbb irányítója, amiről oly sok szó esett. Ezért gondoltam, hogy egy pár mondatot mondok, fel fogom olvasni, rövid leszek. A megvalósíthatósági tanulmány elérhető most is az interneten, angol nyelven készült. Ugyan van egy magyar fordítása, de azt már nem sikerült lektorálni, és bár nekem megvan, de igazából hivatalosan nem létezik magyar fordítás.
Ennek a megvalósíthatósági tanulmánynak van egy értékelés része, amit két külföldi szakértő készített, és az ő nevük is szerepel a fejezet címe alatt, jelezvén azt is, hogy nem teljes egyetértésben készült ez az értékelés. Ennek az értékelésnek van egy legutolsó, záró megjegyzése, amiből egy részletet fel szeretnék olvasni. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ezt az emlékezetünkben megtartani. Így szól az idézet:
"Egyik vizsgált intézkedés sem bizonyult a „legjobb változatnak”, és megmaradt a legnagyobb kihívás: a folyami és hullámtéri élőhelyeket megújító morfodinamikai folyamatok reaktiválása. Ez a hajtóerő, ami a természetes rendszert korábban irányította, elveszítette a megfelelő éves árvízi vízhozamokat és a hordalékellátást a vízgyűjtőről. Az olyan intézkedések, amelyek nem képesek beindítani a görgetett hordalék szállításához és az oldalirányú erózióhoz szükséges megfelelő hidraulikai erőket, és amelyek nem teszik lehetővé ezeket a folyamatokat, nem lesznek képesek hosszú távon fenntartani a szigetközi hullámtéri ökoszisztéma biodiverzitását. Ezért vizsgáltuk és tárgyaltuk meg a jelen tanulmányban a hagyományostól eltérő intézkedéseket is, azt a bizonyos kiszélesített változatot, amelyik az alacsonyabban fekvő másodlagos hullámtár hosszú távú kifejlődését vetíti előre, valamint a meanderező 400-as változatot, amely széles kanyargós medret hozna létre a hullámtér szintjében."
Ezzel záródik tulajdonképpen az a megvalósíthatósági tanulmány, ezzel a záró megjegyzéssel, és én azt gondolom, hogy ezt útravalóul érdemes figyelembe venni a következő időszakban a rehabilitációs változatok átgondolásánál. Köszönöm szépen.

Kovács György hozzászólása nem igényel túl sok kommentárt, és összhangban van a korábbi tanulmányok szerzői által hangsúlyozottakkal: további vizsgálatokra van szükség, hogy felelős döntést tudjunk hozni a szigetközi rehabilitáció mikéntjével kapcsolatban.