Baranyai Gábor jogászként főleg környezetvédelmi ügyekkel foglalkozott. 1999-2003 között környezetvédelmi szakattasé volt a Magyar Köztársaság Állandó Képviseletén Brüsszelben.

2003-2008 között a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban dolgozott főosztályvezető-helyettesként, majd főosztályvezetőként. 2008-2010 között a Jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodájának munkatársa volt, 2010-2014 között a Külügyminisztérium helyettes államtitkári posztját töltötte be. A 2013-as budapesti Víz Világtalálkozó előkészítő bizottságának elnöke volt miniszteri biztosként. 2014-2018 között az Igazságügyi Minisztériumban a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztosa volt. 2018-tól az Innovációs és Technológiai Minisztériumban a természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztosa volt, 2020. elejétől feladatköre a természeti erőforrások felhasználásáért felelős a miniszteri biztosra változott. 2020. április elején lemondott posztjáról és év végén Brüsszelbe távozott Magyarország Állandó Képviseletére nagyköveti kinevezéssel.

2014-től, az Igazságügyi Minisztérium határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztosaként a máig lezáratlan hágai pert próbálta jogilag rendezni Magyarország és Szlovákia között. Ennek kapcsán a magyar és szlovák vízügyi igényekre és elvárásokra alapuló műszaki megegyezésre is javaslatot tett. Próbálkozása nagy visszhangot váltott ki, részint annak műszaki tartalma miatt, részint pedig, hogy a megegyezést a nyilvánosság kizárásával próbálta tető alá hozni, ezzel párhuzamosan megszüntetve a korábbi ezirányú kormányzati honlapon fellelhető tárgyalások és előkészítő anyagok elérhetőségét is. Egy kiszivárogtatott belső levél tartalma jelentős felháborodást keltett, mert abban többek közt az alábbi kijelentések szerepeltek:

„Szlovákia számára is a szigetközi rehabilitáció jelenti a prioritást”
„a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet”
„Céljuk a status quo-hoz minél közelebb álló megoldás kidolgozása”
„a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell lezárni”

Az egyezséget megalapozó műszaki tervek szerint a közel 40 kilométeres szigetközi Duna-szakaszra 4 keresztgátat (ahogy ismertetőjükben nevezték: „fenékküszöböt” vagy „komplex gátat”) kívántak építeni. Az előzetes szakmai tervek alapján megállapítható volt, hogy ezeknek a „komplex gátak” hosszának a harmada (csaknem 100 méter) vasbeton szerkezet lett volna, akkora árvízlevezető kapukkal, mint amelyeket a dunakiliti duzzasztóműbe is beépítettek, míg a hosszuk kétharmada, közel 200 méter, kőszórásból épült volna. Ezek a keresztgátak duzzasztották volna a Dunát. És mivel a 4 keresztgátat építettek volna a mintegy 40 kilométer hosszúságú érintett Duna-szakaszra, összességében létrehozták volna az egész Duna folyam legsűrűbben duzzasztott szakaszát. Mindezt ökológiai duzzasztásként próbálták elfogadtatni 4 éven keresztül a nagypolitikával.  -  Nem jártak sikerrel.

Ezekről a korábbi bejegyzéseinkben lehet olvasni: 

A Duna Charta álláspontja a titkos magyar-szlovák vízmegosztási tárgyalással kapcsolatban  ( itt )

A Baranyai levél elemzése - rövid összegzés a bős-nagymarosi vitarendezéssel kapcsolatos tárgyalásokról ( itt )

A Duna Charta állásfoglalása az Országgyűlés Külügyi bizottságának és a Fenntartható fejlődés bizottságának "Bős-Nagymaros: a hágai döntés után 18 évvel" című ülése kapcsán  ( itt ) 

Több gát, kevesebb víz. A magyar-szlovák tárgyalások felfüggesztését kéri a Duna Charta  ( itt )  

Az üggyel közvetlenül kapcsolatos, általunk szervezett konferenciák: 

Konferencia - Beszélnünk kell a Dunáról!  ( itt )

Stratégia és környezet – Párbeszéd a Szigetköz jövőjéről  ( itt )

Brüsszelbe távozásával Baranyai Gábortól búcsúzunk, emlékét és tevékenységét megőrizzük az utókor számára.