dunacharta

Sajtónyilatkozat:

Nem magyar érdek a hajózás túlfejlesztése!

A Duna Charta megdöbbenéssel látja, hogy az Új Széchenyi Tervbe becsempészett duzzasztási tervek botránya még alig ült el, de Völner Pál államtitkár nyilatkozatával már újra kormányzati szándékként jelent meg a dunai hajózás túlfejlesztésének igénye, megkérdőjelezve ezzel Martonyi János és Illés Zoltán korábbi ezirányú nyilatkozatait.

Álláspontunk szerint Magyarországnak nem szabad alárendelnie magát külföldi hajózási társaságok és magyar tulajdonú offshore cégek érdekeinek. A Dunát a maga természeti értékeivel, turisztikai lehetőségeivel és ivóvízbázisaival megvédve kell hasznosítanunk, és a kormánynak, illetve a kormány tisztségviselőinek ezt az álláspontot illene képviselniük Magyarországon és külföldön. A Duna Charta teljes mértékben egyetért Illés Zoltán álláspontjával, miszerint a dunai áruszállítás túlfejlesztése nem magyar érdek, és a fejlesztés középpontjában csakis a Duna természetes állapotának megőrzését állhat, aminek alapját Martonyi János külügyminiszter korábban lényegre törően fogalmazta meg: "nem a Dunát kell a hajókhoz igazítani". Tudomásunk szerint nemrégiben a Fidesz frakciója is a fenntartható folyóhasználat mellett tette le a voksát, elutasítva azt, hogy a Dunát hajósztrádává alakítsák.

Látható, hogy Duna idegen érdekek számára való hasznosításáért a harc megindult. A Duna Charta emiatt kéri nem csak a kormányt, de minden, gyermekeink és a jövő nemzedékének egészséges környezetéért felelősséget érző polgárt is, hogy csak fenntartható, folyóbarát és a tényleges magyar érdekekkel egybevágó zöld Duna stratégiát támogasson!

Budapest,
2011. április 12.
Duna Charta

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Úszó Buddha

Földrengés, cunámi, atomkatasztrófa - A japán természeti csapás tanulságai

1923. szeptember elsején hatalmas erejű - a Richter-skálán 8,3-as - földrengés rázta meg a Kanto-síkságot, ezen belül a már akkor is többmilliós Tokiót. Ez volt Japán legsúlyosabb katasztrófája történelme során. A legtöbb ember a kitörést követő tűzvészben lelte halálát, amelyet egy tomboló tájfun is felerősített, de tízezrek haltak meg csuszamló domboldalak, kisiklott vonat, és ezrek a rengés kiváltotta, akár 10 m magas cunámi következtében. Az áldozatok összes száma 140 ezer főre tehető.

Az ilyen méretű rengéseknek a felszínen csak a speciálisan épített házak tudnak ellenállni, amelyeket Japánban főként a II. világháború után kezdtek meghonosítani. A 2011. márciusi japán rengés így is gyufaszálként sodort el épületeket, hidakat, hajókat, repülőgépeket. A kantói földrengés annak idején kimozdította helyéből a kamurai 120 tonnás (!) bronz buddhaszobrot is.

A Richter-skála fokozatai (ún. magnitúdó) a rengés energiájával arányosak, az egész fokozatok között 30-szoros energiakülönbség van. A földrengések mintegy száz év óta mért magnitúdói 0 és 9 között mozognak. A legnagyobb regisztrált rengés 1960-ban volt Chilében (9,5), a második Alaszkában (9,2), a harmadik Kamcsatkán (9,1), mindegyik tehát a Csendes-óceán peremén, amely a Föld leginkább földrengés veszélyeztetett, egyszersmind legvulkanikusabb vidéke.

Japánban az USGS (amerikai geológiai szolgálat) az elmúlt 100 év során mintegy 25 7,5-nél erősebb, ezen belül 5 db 8-ast meghaladó magnitúdójú rengést tart számon, ugyanakkor a másfél évezredre visszanyúlóan megállapított (leírásokból, utólagos észlelésekből kiértékelt) rengésekkel együtt a mostani, eddigi legerősebb rengés (9,0) a tizenhatodik 8-asnál erősebb. (Második a 8,6-os magnitúdójú, 1707-es Hoei-rengés; harmadik-negyedik a Sanriku térségét elpusztított 8,5-ös és 8,4-es rengés 1896-ból és 1933-ból). Legutóbb (2003) Hokkaido szigetét rázta meg egy 8,3-as földrengés. Elmondhatjuk tehát, hogy a japán szigetvilágban a 2011-es, a leginkább érintett tartományról Tohoku-nak elkeresztelt földrengéshez hasonló katasztrófák gyakori jelenségek, különösen, ha az évente száz- és ezerszámra kipattanó kisebb (de magyarországi viszonylatban ritka erősnek számító) 5-ös, 6-os rengéseket is tekintjük.

Hogy Japánban, tágabban a Csendes-óceán pereme mentén a földrengések ilyen gyakoriak, az lemeztektonikai szempontból teljesen érthető. Itt a Pacifikus-lemez és a hozzá kapcsolódó kisebb óceáni lemezek alátolódnak a szomszédos, jórészt kontinentális lemezeknek (ún. szubdukciós övek), s ezt a folyamatot a szilárd kőzetekben a feszültség felgyülemlése, időnként pedig kipattanása kíséri. A japán szigetek mentén két szubdukció is van: északon a Csendes-óceáni-lemez, délen a Fülöp-lemez bukik alá, nemcsak földrengéseket, hanem ugyanolyan mindennapos jelenségként vulkánkitöréseket is okozva. (Jegyezzük meg, hogy míg az 1707-es rengés nagy valószínűséggel előidézője volt a Fudzsi utolsó működésének, addig a mostani rengésnek aligha lehet köze a híradásokban szereplő, már hónapokkal korábban felébredt Sinmoedake vulkánhoz, mert az a másik, délebbi szubdukcióhoz kapcsolódik.)

A földrengések számtalan esetben előidézői egy bizonyos értelemben még súlyosabb természeti katasztrófának, a cunáminak (szökőárnak). Ha a rengés epicentruma a parton vagy partközelben van (a márciusi rengés epicentruma 70 km-re volt a parttól), hatalmas, és a sekély vizek felé egyre magasabbra szökő hullámok indulnak útnak. A hullámmagasságot a part futása, a tengeraljzat és a szárazföld domborzati viszonyai is befolyásolják, egyik helyen 5, a másikon akár 10-20 méteres hullámok is betódulhatnak a szárazföldre. Épp ezért, habár a cunámik Japánban némileg kevesebb áldozatot szedtek, mint maguk a földrengések, adott helyen gyakorlatilag nincs ellenük menekvés. A jól hangzó kijelentés tehát, miszerint "a japánok megtanultak együtt élni a földrengésekkel és a cunámikkal", íróasztal mögüli álláspont. Valójában az egyre alaposabb és kiterjedtebb - az amerikai NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) által 1949-ben kezdeményezett - riasztószolgálat ellenére is mindmáig kb. fél-egy órába telik a pacifikus térségben, amíg az információk feldolgozása után a figyelmeztetés eljut a helyszínre. (A borzalmas, 230 ezer ember életét követelő 2004-es szumátrai cunámi után a riasztást az Indiai-óceánra is bevezették.) Kétségtelen, hogy ez az intézkedési rendszer emberéletek tízezreit mentheti meg, ám a hullám adott esetben percek alatt megérkezhet, amit csak csodával határos módon lehet túlélni. Noha Japánban a riasztórendszer bevezetése után érzékelhetően csökkent az áldozatok száma, s most a 2011-es szökőárnál is számosan megmenekültek, egy jelentős parti sávban a cunámi sajnos ismét kivédhetetlennek bizonyult: a hullámok 10-15 perc alatt elérték a partot, s 10 km mélységben végigsöpörték. Az áldozatok nagy számával kapcsolatban (legalább 20 ezer halott) azt is meg kell említeni, hogy a sokszor túlzsúfolt partvidéken élő milliók emlékezetében nyilván feledésbe merül az adott helyen akár több száz évvel azelőtti cunámi emléke.

Feledésbe merül, de a tudomány számon tartja - számon kell hogy tartsa - a fentebb is felsorolt alapadatokat, ami másfelől, őszintén szólva, érthetetlenné teszi azokat a vélekedéseket, amelyekkel magam is szembesültem atomenergetikai szakemberek (no meg bulvárújságírók) részéről, hogy itt most valami rendkívüli jelenség, rekord cunámi lett volna. A NOAA által nyilvántartott adatok alapján legalább húsz cunamit ismerünk, amely a tíz méteres hullámmagasságot meghaladta: a legnagyobb három érték a történelemben 90, 85 és 55 méteres volt.

Azaz, erre az eseményre az elővigyázatosság elve alapján nemcsak lehetett, de kellett is számítani, például létesítmények, erőművek, atomerőművek kapcsán.

Ha már az atomerőmű, azaz a fukusimai erőmű katasztrófája felmerül (amelyről e sorok írásakor még nem tudni, mivel végződik), hadd idézzem "Fukusima tanulságairól" Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök ilyen címmel írt vélekedését a Metropol című újságban. "Látnunk kell, hogy két ilyen hatalmas eseménynek - egy óriási, rendkívül ritka földrengésnek, majd az azt követő, többemeletes ház méretű vízárnak - az együttes hatása szinte megtervezhetetlen." (Valóban megtervezhetetlen? Ha a mérnök is elismeri, akkor, mégis, mi az a kényszer, ami miatt megannyi japán embernek vállalnia kellett a kockázatot?). "És azt is látnunk kell, hogy a japán erőmű nagyszerűen reagált a földrengésre, rögtön lekapcsolt a biztonsági rendszere, átálltak dízelmotorok működésére a hűtéshez. Ha nincs az óriási cunami, kisebb-nagyobb sérülésekkel megússzák."

De sajnos, volt az az "óriási" cunámi. Az érvelés arra emlékezteti az embert, mint amikor a repülőgép lezuhan, és nem a hajtóművekben volt a hiba, hanem csak emberi mulasztás történt, valaki elfelejtette kicserélni az egyik csavart, vagy madár repült a hajtóműbe, vagy elkopott a vezeték burkolata, elektromos tűz támadt... a repülőgép nagyszerűen reagált a problémákra, csak épp lezuhant, a műtét sikerült, a beteg meghalt. Nos, mint földtudós, a kockázatokkal kapcsolatban legfeljebb a tényeket, a makacs tényeket tudom sorolni - s ha már a fukusimai katasztrófán mindenki elrémült Európa-szerte, érdemes picit a Kárpát-medencére is kitérni.

Úgy vélem, éppen a kockázat és annak vállalása az, ami Fukusimát velünk (például a paksi erőmű kapcsán) összeköti. Ahogyan Japánban is lehetett tudni, milyen veszélyekkel kell számolni (a Wikileaks is megszellőztette, hogy bizonyos japán körök tudták: az erőmű nem biztonságos), úgy Magyarországon is van miért körülnézni, ha nagyobb létesítményeink, különösen az olyannyira erőltetett, hosszabbított Paks (földrengés) veszélyeztetettségét tekintjük. Messze vezetne az er?mű építésbiztonságáról értekezni (a paksi atomerőművet nem méretezték földrengésekre, az 1990-es években erősítették meg irdatlan többletköltséggel, hogy az ideiglenesen ott állomásozó, rendkívül veszélyes kiégett fűtőelemekről ne is beszéljünk), szorítkozzunk csak a rengésekre! Fónagy János államtitkár szerint "a nukleáris létesítmény a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint egy 6,5-ös földrengést is kibír, ki kell, hogy bírjon (...). Ilyen mérték? földrengés Magyarországon, illetve térségében még nem volt." Nos, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének munkatársai szerint az országban a legnagyobb rengés az Érmelléken volt 1834-ben, 6,5-6,6-os magnitúdóval, míg a várható legnagyobb rengések a Kárpát-medence belső részein 6,7-et érhetnek el...

A Japánt ért súlyos tragédiát mélyen átérezve csak egyet tehetünk: a leckét magunkra nézve is érvényesnek tekintjük, és nem a vakszerencsére, az "elenyésző százaléknyi valószínűségre" bízzuk legalább azt, amiért felelősek vagyunk, amiért és ameddig még felelősséget vállalhatunk.

Karátson Dávid
vulkanológus, egyetemi docens (ELTE)

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Szakértők a Duna mentén

A Dunaszaurusz újraéledni látszott; akár egy holtnak hitt vámpír, aki egyszercsak, általános rémületre, nyitogatni próbálja koporsója fedelét, hogy teliholdkor kimásszék belőle és szívni kezdje a vérünket újra. Elpusztíthatatlan vízizombi, itt volt újra, hogy próbára tegye az ellene küzdőket ki tudja hanyadszor. Ki hitte volna 1998-ban, amikor a Duna-mozgalom a Fidesszel karöltve verte vissza a dunai rémet, hogy ez az MSZ(M)P-s "project" a Fidesz annyira várt második kormányzása alatt ismét felüti a fejét? Egy hátsó kiskapun, minden jel szerint a kormányzat tudta nélkül osont vissza életünkbe a gátépítő lobby, és mire észbe kaptunk, nagy hangon hirdette már megint, hogy be kell gátazni, ki kell betonozni, de legalábbis hajósztrádává kell alakítani a Dunát. Akár a régi szép napokban, Grósz Károly és Horn Gyula idejében.

Most viszont változott a helyzet. A külügyminisztérium és a miniszterelnök-helyettes után a Fidesz-KDNP február 10-i kihelyezett frakcióülése is kimondta, hogy a magyar Dunán nem fognak épülni gátak, nem kerül sor duzzasztásra és a meder szétkotrására sem. Az elmúlt egy-másfél év olykor kissé átlátszatlan megnyilatkozásai után - amelyeket jónéhányan úgy éltünk meg, mintha ismét az élet és a halálerők küzdelmével volna dolgunk - a mutató látnivalóan az ökológiai megoldások felé kezd fordulni újra. Aminek roppant jelentősége van, mert a nagy környezeti válság idejében már csak az ökológikus szemlélethez való visszatérés segíthetne rajtunk, s európai politikának is csak ez tekinthető. S ílymódon, hadd szabadjon hinni ebben, szemben az önmagára okkal, ok nélkül annyira büszke, bennünket mindig leckéztetni kívánó Nyugattal, hirtelen a jó értelemben vett fejlődés - a megújulás - élére kerültünk, amihez most már tartanunk is kell magunkat.
Mivel azonban az ördög nem alszik, nem árt a közelmúlt és a távolabbi múlt tanulságait levonnunk.

Vízügyes részről legfőbb érvként rendre elhangzik, hogy vízfolyásainkkal kapcsolatban a szakértőkre kéne hagyni a dolgot - civilek ne szóljanak bele az egyébként az ő bőrükre menő vízgazdálkodási döntésekbe. Ki merik mondani ezt a felsőzsolcai vagy a tíz ember halálát és iszonyatos anyagi kárt okozó kolontári katasztrófa után is. Miközben kiderült már az is, hogy az ajkaihoz hasonló zagytározók vannak Mosonmagyaróváron egy jelentős ivóvízbázisra telepítve, Almásfüzitőnél pedig közvetlenül a Duna partján - de a szakértőket ez valahogy nem zavarja.
Mert furcsa emberek mostanság a szakértők. Legjobb szakértőink tervezték a szigetközi ivóvízbázisra épített dunakiliti duzzasztót, legjobb szakértőink működtek közre abban, hogy a Duna, a minket illető Duna vizét is a szlovákokhoz tereljék, legjobb szakértőink ügyködnek azon, hogy a Mosoni-Duna torkolatát áthelyezzék, mert szerintük a Mindenható azt rossz helyre tette. Alig egy évtizede ők dolgozták ki annak a tervét, hogy a Rába vizét a Pannonhalmi-dombságon keresztül a Balatonba vezessék, ők csatornázták agyon a Duna-Tisza közét, hogy elvezessék a fölöslegesnek kikiáltott belvizet, és most ők akarnak egy Duna-Tisza csatorna megépítésével vizet juttatni a csatornákkal kiszárított területekre. Szakértő foglalta írásba, hogy a Dunakeszi tőzegláp nem is láp, azaz nem eredendően "ex lege" védett terület, és ennél fogva bátran beépíthető, szakértő mondta ki, hogy a Sajó árterét fel lehet tölteni az áruházak építése kedvéért, és hogy a kolontáriak biztonságban vannak a felettük tornyosuló irdatlan lúgtározó alatt. És szakértők mondták a kolontári embereknek, hogy a vörösiszap nem minősül veszélyes anyagnak, álljanak nyugodtan bele. Ezek után pedig nem voltak restek tekintetüket ismét a Dunára vetni.

Félreértés ne essék, nem a szakértelemmel, hanem némely szakértőkkel van a baj. Azokkal, akiknek szakértelme olykor csak a "mentsük, ami menthető" pillanatában válik a társadalom számára értékessé, akkor, amikor már tonnaszámra kell ecetsavat és gipszet zúdítani a Torna patakba, hogy az ajkai timföldgyár lúgos szennyét semlegesítsék, mielőtt az nagyobb folyóinkból is kiirtaná az életnek még az írmagját is.

Hajózni kell, de hogyan?

"A mérnöki hivatás felelősségteljes gyakorlásához az alapos szaktudáson felül széles látókörre, erkölcsi érzékkel párosult jellemerőre és felelősségtudásra van szükség" - mondta Pattantyús Ábrahám Géza, a Műegyetem Kossuth-díjas, iskolateremtő akadémikus professzora, aki tudta és tanította, hogy a morális érzéktől mentes szaktudás több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt a társadalomnak.
A szakértői hübrisz legijesztőbb példája a Nagy Hadronütköztető (LHC) egyik tervezőjétől származik. A beüzemelés utolsó fázisa előtt többen felvetették, hogy veszélyes folyamatok indulhatnak majd el az ütköztetőben: kialakulhatnak olyan mikroszkopikus fekete lyukak, amelyek önfenntartó módon magukba rántják a környezetükben lévő anyagot, a növekvő fekete lyuk pedig egyetlen villanás alatt elnyelheti a Földet, két villanás alatt a Naprendszert magát is. Ezt a kockázatot vállalni kell - nyilatkozta akkor az egyik szakértő. Más szakértők ezt a lehetőséget sietve cáfolták, mi pedig vállaltuk és vállaljuk ezt a kockázatot, mint ahogy vállalták a maguk kockázatát a felsőzsolcai, a kolontári és a devecseri lakosok is. Igaz horror, 18 éven felülieknek, vitathatatlanul európai horror. Túlzás-e azt feltételezni, hogy sokan már csak ezért sem akarnak gyermekeket szülni a világra - belehelyezni őket abba a létbe, amelyet a hatalmasok és a szakértők pokollá változtattak? A végestelen végig belépcsőzött Duna terve is csak egy minden meghittségtől megfosztott ország képét irányozta elő.

Hajózni kell! Hivatkoznak unos-untalan a kecses hajókkal közlekedő rómaiakra a hajózási társaságok érdekeit képviselők, és ezzel egyetértünk mi is, akik a jövő-menő uszályok látványát megszokva nőttünk fel a Duna partján. Csakhogy a Dunán a Dunára és nem a tengerekre méretezett hajókkal volna csak szabad közlekedni - és ez az, amibe a Pattantyús professzor tanait nem valló szakértők nem tudnak belenyugodni. Ők a vízi szállítás kikerülhetetlenségét hirdetve akarják kierőszakolni, hogy azokat az árukat, amiket az év 365 napjából 365 napon biztonságosan és gyorsan lehet vonattal szállítani, ezentúl hajóval jóval lassabban szállítsuk az évnek alig 300 napján keresztül valamely kikötőig, ahonnan aztán vonatra, kamionra rakva továbbítják az árut. Hisz bármennyire sajnálatos, Miskolcra, Debrecenbe, Pécsre - de folytathatnánk a sort külföldi nagyvárosokkal is - nem lehet eljutni hajóval.
Hajón nem romlékony dolgot, nem drága műszaki cikkeket szállítanak, hanem tömegárut, amelynek jelentős része amúgy is raktárba kerül. Azaz a hajóra rakott árukat nem a kamionokról fogják leszedni, hanem a vasútról, amely környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból vetekszik a hajózással. A hajózási lobby küzdelmét, hogy a vasúton szállított árut ezentúl hajón szállítsák egy darabig, mielőtt újra vonatra vagy autóra raknák, akár sztoikus érdeklődéssel is szemlélhetnénk, ha nem tudnánk, hogy a hajózás túlfejlesztésének százmilliárdos beruházásával tönkretesszük a Dunát a maga esztétikai értékeivel, ivóvízbázisaival és turisztikai lehetőségeivel egyetemben.

Hajózni kell, hivatkoznak az unióra, legújabban a Duna Régió Stratégiára is, mondván, hogy a magyar Duna érdekeit, 3 millió ember ivóvízbázisát nincs jogunk az uniós hajózási társaságok érdekei fölé helyezni. Barsiné Pataky Etelka már mint a Duna Régió kinevezett kormánybiztosa ültetett le minket diskurálni a vízgazdálkodás területének egyik régi szakértőjével, aki Horn Gyula dunai kormánybiztosának, Nemcsók Jánosnak a helyettese volt a szégyenletes, 1998-as magyar-szlovák vízlépcsőtárgyalásokon. Nemcsókék akkor két gát építését ajánlották fel a szlovákoknak a Duna-kanyar felett. A jelenlegi kormánybiztos Barsiné és Nemcsók volt helyettes tárgyalásvezetője ezen a megbeszélésen többek közt kötelező nemzetközi szerződésekre és hazai hajózási rendeletekre hivatkozva próbálták elnyerni a Duna Charta képviselőinek támogatását hajózási koncepciójuk támogatására, állítva, hogy a hazai Duna-szakaszon a hajózás minden további nélkül megoldható duzzasztás nélkül is, a hagyományos folyószabályozás eszközeivel!
Nem sokkal később viszont Nemcsók és Barsiné vízgazdálkodási szakértője egy napilapban a Duna duzzasztásáról nyilatkozott, néven nevezve Nagymarost, Adonyt és Fajszot mint a duzzasztók lehetséges helyszínét, míg Barsiné a nemrégiben egy rendezvényen egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy: "személyesen tőle nincsenek távol a vízlépcsők."

A Jövő Nemzedékek Képviselőjének, Fülöp Sándornak 2010 végén készült tanulmánya azonban megállapította, hogy a hazai szakértők által kötelezőnek kikiáltott nemzetközi hajózási egyezmények az ENSZ AGN egyezménye kivételével egyáltalán nem kötelezők hazánkra nézve, s hogy a magyar hajózási követelmények sokkal szigorúbbak, mint amit nekünk a nemzetközi szerződések szerint biztosítanunk kellene. Így például a 2002-es magyar KöVim rendelet minimumkövetelménye a hajószélesség és hosszúság szempontjából mintegy kétszer akkora, mint amennyit az AGN egyezmény számunkra kötelezőn előír. Magyarán: az elmúlt évtizedben a vízügyi és hajózási lobby képviselői, legjelesebb szakértői a saját vágyálmaikat adták el kötelezőnek beállított nemzetközi szerződésekként.

Ijesztő morális visszaesés

Vízlépcsőt és demokráciát! - hirdette a pártállam utolsó környezetvédelmi minisztere, próbálva a maga módján menteni mind a Dunaszauruszt, mind a pártállamot. A pártállami Dunaszaurusz elleni küzdelem szakmai, tudományos alapját a Magyar Tudományos Akadémia jeles képviselői adták, akik több alkalommal is elutasították a bős-nagymarosi erőműrendszer építését, állásfoglalásukban megállapítva, hogy az erőműrendszer gazdaságtalan, Magyarország számára nem hozna hasznot, a vízbázisok és a környezet veszélyeztetésével viszont jelentős kárt okozna.
Ezek után megütközést keltett, hogy tavaly a Magyar Tudományos Akadémia is beállt a vízlépcső-támogatók közé. A 2010-ben, az Akadémia elnöke által bemutatott akadémiai szakanyag a korábbi akadémiai tanulmányokról szemlátomást nem tud, ehelyett Bős-Nagymaros kudarcának tapasztalatait értékelve tervezgeti a hazai vízenergia-hasznosítás jövőjét. Nemcsak Bős-Nagymarost említi, hanem Adonyt és Fajszot is mint a felépítendő duzzasztók helyét. Érdekes módon a "Megújuló energiák hasznosítása" c. tanulmányban található anyag energetikai szempontból egyáltalán nem a dunai vízenergia termelését emeli ki ("Magyarország vízenergia-adottságai nem túl kedvezőek," "Magyarország általában nem gazdag vízenergiában, mert kevés a hegy, kevés a csapadék, és bővizű folyóink meglehetősen lapos területen folynak végig."). Ehelyett többek közt azt hangsúlyozza, hogy a duzzasztók szolgáltathatnák a megújulónak legkevésbé sem nevezhető Dunai Hőerőmű és a bővítendő Paksi Atomerőmű vízigényét. Azt pedig már csak találgathatjuk, hogy a megújuló energiákkal foglalkozó fejezetet miért a debreceni ATOMKI volt igazgatója, egy magfizikus szerkesztette.
Ijesztő, hogy Grósz Károly idejében a Magyar Tudományos Akadémia jobban képviselte az ország valódi érdekeit, akár a hatalom ellenében is, mint napjainkban a vízügyi lobby ellenében. És ijesztő, hogy az Akadémia elnökének el lehetett adni egy olyan tanulmányt, amelyben a Duna, 3 millió ember ivóvízbázisa pusztán mint kihasználatlan energiaforrás és más erőművek potenciális hűtővíztározója szerepel. Amíg az ivóvizet világszerte mint a jövő "kék aranyát" emlegetik, addig az MTA tanulmányában az a szó, hogy ivóvíz vagy ivóvízbázis még csak elő sem fordul, a vízerőművek környezetromboló hatását pedig elintézi azzal a fél mondattal, hogy: "valószínűleg nem jelentenek gondot".

Külpolitikai öngól fenyegetett

A pártállam bukása óta csak Horn Gyula és az ő dunai kormánybiztosa, Nemcsók János próbálkozott duzzasztók építésével. Az ezáltal kiváltott társadalmi tiltakozás jelentősen hozzájárult a Horn kormány leváltásához, Wermer András szerint (Heti Válasz, 2010. február 11.) az akkori tüntetések 7-12 százalékot hoztak a Fidesznek az 1998-as választásokon. Tisztában van ezzel ma már a baloldal is, Lendvai Ildikó az MSZP elnökeként 2009. végén az MSZP-kormányzás három legfőbb hibája közt említette Bős-Nagymaros 1998 elején történt erőltetését.

Az Új Széchenyi Terv 2011 januárjában kiadott dokumentumába a dunai gátak tervét az utolsó pillanatban becsempészők azonban elfelejtették Lendvai Ildikó intelmeit, és a Nemcsók János által megkezdett úton haladtak tovább. "Amikor sikerül elérni a társadalom jelentős többségének támogatását, a Duna többlépcsős duzzasztását célszerű megkezdeni." - lehetett olvasni. Az ÚSZT szakértői emellett vagy nem ismerték, vagy lényegtelennek tartották a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának hajózással kapcsolatos észrevételeit, amelyek szerint Magyarországnak nemzetközi kötelezettségei szerint nem a VI. paraméterű viziút, hanem csak a IV. hajóosztály paramétereit kell betartania; az ÚSZT ugyanis még mindig a VI. viziút kiépítésének szükségességét vetíti előre. Nehéz nem élni a gyanúperrel, hogy valakik itt - saját önző lobbyérdekeik mellett - uniós lobbyérdekeket próbáltak követni szolgai módon. Az elfogadott szakmai megállapításokkal szögesen ellentétes kinyilatkoztatásokat is találhattunk az ÚSZT hajózással foglalkozó - azóta javított - fejezetében. Mert ki ne tudná, hogy a duzzasztás lassítja a vízfolyást, a duzzasztott folyó medrében növekszik az iszaposodás, a nehézfémek, a szennyezők feldúsulnak és belemosódnak a szűrőrétegekbe, veszélyeztetve az ivóvízbázisokat. A szakértő viszont a vízbázisok veszélyeztetetése helyett azok védelmét látta a duzzasztásban, a hajóút kiépítésében: a "hajóút folyamatos üzemeltetésének megoldása további járulékos előnyöket jelent társadalmi szinten: ...A parti-szűrésű vízkivételek, valamint a vízbázisok védelme biztosítva van". Riasztó tájékozatlanságra vall az is, hogy az ÚSZT szakértője szerint " .... A dunai vízi út a 2,5 m merülésű vízi járművek folyamatos és korlátozás nélküli közlekedésére alkalmassá válik..." Holott a Duna a maximális műszaki feltételek biztosítása esetén is legfeljebb az év 300 napján hajózható. A Kárpát-medence sajátos, gyakran szélsőséges meteorológiai viszonyai miatt ugyanis számos esetben (ködös napok, tározók befagyása, jelentős árvizek) hajózási tilalmat rendelnek el. Kevesen tudják, hogy a mai kor hajózási követelményeihez képest alacsonyra épített Lánchíd nagy árvízkor a hazai Duna-szakasz egyik legfőbb szűkülete. Bontsuk talán le Lánchidat a hajózás és a szakértők kedvéért? Azaz a Dunán hatalmas ráfordítással épített, a Duna ivóvízbázisait és tájképi értékeit tönkretevő duzzasztókkal sem lehetne 100 %-osan hajózhatóvá tenni a Dunát: a jelenlegi csaknem 70 %-os hajózhatóságot még 90 %-ra sem tudnák növelni - ez az, amit a Pattantyús professzor tanait nem valló szakértők gyakran elhallgatnak.

Az ÚSZT-ben előirányzottak külpolitikai szempontból kifejezetten hátrányos helyzetbe hozhatták volna a magyar felet a mai napig lezáratlan bős-nagymarosi jogvitában és a vízmegosztási tárgyalásokon. A magyar-szlovák vízmegosztási tárgyalások alapját ugyanis mindeddig az képezte - és a külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozata szerint továbbra is ez képezi -, hogy a Magyar Köztársaság, a hágai ítéletből kiindulva, a bős-nagymarosi terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, és arról vitát sem nyit. Így az Új Széchenyi Tervben lévő - azóta törölt - duzzasztási terv szögesen ellentétes volt az eddigi és a jelenlegi magyar hivatalos állásponttal. Nyomasztó, hogy a háttérben olyan emberek tevékenykedtek, és, kitudja, tevékenykedhetnek még ma is, akik szűk csoportok lobbyérdekeit fölébe helyezik az ország gazdasági, ökológiai és külpolitikai érdekeinek, és akik miniszterek tudta nélkül próbálták és merték átírni a hágai jogvitában képviselt hivatalos magyar álláspontot - reméljük nem következmények nélkül.

Ami itt történt, most már, remélhetőleg, nem torkollik tragédiába, most már talán csak tragikomikus közjáték marad, de így is mindenkit figyelemre int. És azt sem szabad elfelejteni, hogy még mindig a hazai vízügy meghatározó és befolyásos tagjaiként keverhetik a háttérben a lapokat azok a szakértők, akik az MSZP kormányzás alatt a dunakiliti duzzasztó beüzemelését szorgalmazták a médiában, akik a szigetközi Duna-szakasz több helyen történő megduzzasztását követelték éveken keresztül, és akik sosem mondtak le arról, hogy felépítsék a nagymarosi erőművet - ezzel is folyamatosan gyengítve pozíciónkat a még le nem zárult hágai jogvitában. Nem tudjuk még, hogy kik akarták a Duna mozgalom és a Fidesz, a kormányzat közé begurítani a viszály almáját, talán, hogy a tét nélküli médiabotrány után most egy ökológiai belháborút robbantsanak ki. Mint Strasbourgban a médiatörvény miatt kirohanó, "zöldliberális" Daniel Cohn-Bendit, akit mint "zöldet" és mint "liberálist" cseppet sem zavart, hogy az unió - a magyar érdekekkel, a magyar Duna mozgalom és a zöldek álláspontjával szemben, az ökológiai szempontokat, Magyarország függetlenségét és a rendszerváltozáshoz vezető hatalmas népmozgalmat semmibe véve - duzzasztókat és hajósztrádát szeretne látni az élő Duna helyén.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Sajtónyilatkozat

A Duna duzzasztása az Új Széchenyi Tervben

Az Új Széchenyi Tervnek a Duna duzzasztását előirányzó javaslata miatt Duna Charta levéllel fordult a Külügyminisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetőihez.
A Duna Charta a levelében hangsúlyozta, hogy mindeddig a magyar-szlovák vízmegosztási tárgyalások alapját képezte, hogy a Magyar Köztársaság a hágai ítéletből kiindulva, a bős-nagymarosi terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, és arról vitát sem nyit. Emiatt az Új Széchenyi Tervben lévő duzzasztási terv szögesen ellentétes az eddig általánosan elfogadott magyar állásponttal. Az Új Széchenyi Tervben előirányzottak külpolitikai szempontból kifejezetten hátrányos helyzetbe hozhatják a magyar felet a mai napig lezáratlan bős-nagymarosi jogvitában és a vízmegosztási tárgyalásokon.

A fentiek miatt a Duna Charta javasolta, hogy az illetékesek mielőbb tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy az Új Széchenyi Tervből mihamarabb kivegyék a duzzasztók építésének gondolatát. Emellett kérte, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy ki tette bele, valamint kinek a jóváhagyásával került bele az Új Széchenyi Tervbe a Duna duzzasztása.

Budapest,
2011. február 3.

Duna Charta

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Sajtóközlemény:A Duna nem tárgya, hanem csak névadója a Duna Régió Stratégiának

Az Európai Uniót alapító országok összetartozásának jelképe a Rajna volt, az Unió bővítésének jelképe pedig a Duna lehetne. A Duna térség országai között azonban kulturális téren nagyobbak a különbségek, és elevenebb a múltban egymásnak okozott sérülések emléke. Akadozik az együttműködés, keveset tudunk és kevéssé érdeklődünk szomszédjaink iránt. A Duna Eurorégió létrehozása kivételes alkalom arra, hogy ezen változtassunk. Ezért a magyar kormány mint az unió soros elnöke 2011-ben javasolja:

Legyen a regionális együttműködés kimondott célja a közös szellemi és természeti örökségünk jobb megismerése, védelme.

Ez világos, jól kommunikálható értelmet adna a Duna Eurorégió létezésének, és elejét venné annak, hogy a nagyralátó terveket beruházási lobbycsoportok váltsák aprópénzre.

A Duna vízgyűjtő területe kijelöli a regionális összefogás geopolitikai kereteit; de a folyam csak névadója, és nem elsőrendű tárgya az együttműködésnek, a Duna Régió Stratégiának.
A tavalyi év folyamán, a Külügyminisztérium koordinálásával létrejött magyar javaslatban a régiós együttműködés, valamint a környezetvédelem, az ivóvízbázisok védelme szerepelt prioritásként, maga mögé utasítva a hajózás fejlesztését - pontosabban túlfejlesztését. Az utóbbi időben ez a társadalmi konszenzussal kialakított prioritási sorrend megfordult, és a hajózási feltételek biztosítása hamis alappillérévé vált a magyar koncepciónak.

Magyarországnak nem érdeke, hogy a Dunát hajósztrádává alakítsák át! Ha komoly műszaki beavatkozásokra kerülne sor a Dunán, az tönkretenné a kivételes tájképi értékeket, károsítaná az ivóvízbázisokat, és visszavetné a vízi túrizmus minden fajtáját. Tisztán kell látni: a hajózás túlfejlesztése nem egyeztethető össze a több millió ember számára ivóvizet szolgáltató ivóvízbázisok védelmével, vagy a környezetkímélő túrizmus fejlesztésével!

A Duna hajósztrádává alakítása valójában ellentétes az EU Víz Keretirányelvével, amely elsőbbséget biztosít a vízbázisok védelmének, és általában az ökológiai szempontoknak. Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon ennek ellenére egyes csoportok nem a Víz Keretirányelv segítségével akarják a stratégiai fontosságú hazai vízkészleteinket megvédeni, hanem épp ellenkezőleg, a kötelező Víz Keretirányelv szigorú előírásait semmibe véve, a vízbázisok védelme helyett a hajózási társaságok érdekeit akarják az országra erőszakolni. Hogy céljukat elérjék, kötelezőnek beállított, de - mint arra a Jövő Nemzedékek országgyűlési biztosának állásfoglalása nemrégiben rámutatott - egy ENSZ-egyezmény kivételével Magyarországra nézve valójában semmilyen kötelezettséggel nem bíró nemzetközi egyezményekre hivatkozva akarják a döntéshozókat befolyásolni.

Emiatt kérjük a kormányt, az illetékes minisztériumokat, hogy határozottan lépjenek fel azok ellen, akik a kivételes vízbázissal és természeti értékekkel rendelkező hazai Duna-szakasz védelmét elősegítő uniós jogszabály, a Víz Keretirányelv felpuhításán és kijátszásán dolgoznak, valamint a hazai érdekek helyett lobbyérdekeket képviselnek! A hajózhatóság fenntartása érdekében csak annyi műszaki beavatkozást engedjenek meg a Dunán, amennyit a Magyarországra egyedül kötelező ENSZ AGN egyezmény előír.

A Duna mindig is hajózható volt. A hajózhatóság javítását nem a Duna átszabásával kell biztosítani, hanem a navigációban az információs és kommunikációs technológiák szerepét kell növelni. Emellett hajóparkok elkerülhetetlen felújításakor a kisebb merülési mélységű bárkákat kell előnyben részesíteni, amilyenek ma is zavartalanul közlekednek a folyón.

2010. december 8. Duna Charta

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Sajtóközlemény:

A Duna Charta javaslata az új Alkotmány koncepciójának kidolgozásához

A Duna Charta levéllel fordult dr. Salamon Lászlóhoz, az Alkotmány-előkészítő eseti Bizottság elnökéhez, javaslatot téve az új Alkotmány koncepciójának kidolgozásához.

Levelében hangsúlyozta, hogy az idén Magyarországon bekövetkezett környezeti katasztrófák egyik tanulsága, hogy hazánk lakossága nem érezheti magát biztonságban a felelőtlen beruházások miatt. A felsőzsolcai és az ajkai katasztrófák nem csupán természeti környezetünkben és életfeltételeinkben tettek rettenetes kárt, hanem tömegek veszélyeztetésével, emberáldozatokkal és hatalmas anyagi veszteségekkel is jártak. A megtörténtek nyilvánvalóvá tették: jelenleg hazánkban az Alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogot olyan szinten lehet semmibe venni, hogy az már az élet biztonságát, az élethez való jogot is sérti.

A Duna Charta álláspontja szerint az új Alkotmány előkészítésének folyamata kivételes lehetőség arra, hogy az új Alkotmány ne csak megerősítse a Magyar Köztársaság területén élőknek az egészséges környezethez való jogát, hanem alapjogként kezeskedjék arról, hogy hasonló események a jövőben már ne is következhessenek be.

Karátson Gábor
Duna Charta elnöke

A Duna Charta javaslata az új Alkotmány
koncepciójának kidolgozásához

A Duna Charta üdvözli az új magyar Alkotmány előkészítésének folyamatát, és reményét fejezi ki, hogy az új Alkotmány nemcsak megerősíti a Magyar Köztársaság területén élők jogát az egészséges környezethez, de alapjogként garanciát is nyújt, hogy az elkövetkező generációk is egészséges környezetben élhessenek.

A Duna Charta álláspontja szerint hazánk új Alkotmányának mint a legmagasabb szintű jogi normának ki kell fejeznie Magyarország elkötelezettségét hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Kezdeményezzük, hogy az új Alkotmányba jogi kategóriaként kerülhessen be Közös Természeti Örökségünk fogalma. Csak az alkotmányos védelem teremtheti meg természeti örökségünk szükséges oltalmát a rövidlátó gazdasági érdekek ellenében is.

Az elmúlt években, évtizedben olyan globális környezeti változások szemtanúi lehettünk, amelyek nagymértékben valószínűsítik, hogy környezeti téren jelentős fordulat előtt állunk. Az előrejelzések szerint hazánk klimatikus viszonyait - a Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése miatt - az átlagosnál is szélsőségesebb időjárás fogja meghatározni. Az állampolgárok jogos igénye, hogy a várható globális környezeti változások következményeit az állam a maga szabályzó eszközeivel - ideértve a jogi eszközöket is - mérsékelje, kielégítve azt az alapvető elvárást, hogy az állam a romló környezeti feltételek mellett is mindent megtegyen, hogy állampolgárai egészséges környezetben élhessenek.

Emellett a közelmúlt hazai környezeti katasztrófái (a felsőzsolcai árvíz, az ajkai vörösiszap áradat) bizonyítják, hogy a felelőtlen gazdasági tevékenységek nem egyszerűen a környezetet, az életfeltételeket pusztítják, de olyan szintű károkozást és fenyegetettséget okoznak, amely az alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogon túl már az élet biztonságát, az élethez való jogot is sértik. Ezek az emberáldozatokkal, óriási anyagi károkkal és tömegek veszélyeztetésével járó események rámutatnak, hogy a jelenlegi Alkotmány nem von maga után olyan szükségszerű alsóbb szintű törvényhozási kötelezettségeket, amelyek az emberi tevékenységek okozta környezeti katasztrófákat megakadályoznák, vagy legalább is az esélyüket minimalizálnák.

A Magyar Köztársaságnak nem csak a jelen társadalom egészséges környezethez való jogát kell biztosítania, hanem a jövő nemzedékeknek az egészséges környezethez való jogát is. Ez hosszú távú gondoskodást igényel; az államnak a maga szabályzó tevékenységével el kell érnie, hogy gazdasági tevékenységek semmi esetre se csorbítsák az eljövendő nemzedékek egészséges élethez és környezethez való jogát.

Ugyanakkor, az elmúlt időszaknak a gazdasági tevékenységek okozta környezeti katasztrófái azt is bizonyítják, hogy nem egyszerűen az egészséges környezethez való jogot kell biztosítani, hanem azt is, hogy az állam az Alkotmányban elismert egészséges környezethez való jognak, valamint a vállalkozások jogának olyan egyensúlyát alakítsa ki, amely nem csupán általánosságban garantálja, hogy a környezetünk állapota ne romoljon, de kizárja, hogy a gazdasági tevékenységek környezeti katasztrófát idézzenek elő.

Ugyancsak nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a globális felmelegedés miatt az elkövetkező évtizedek legjelentősebb természeti erőforrása az ivóvíz lesz. A jövő kék aranyának nemzetgazdasági stratégiai jelentőségét már világszerte felismerték. Így mindazok a gazdasági tevékenységek, amelyek hazánk ivóvízbázisait veszélyeztetik, közvetetten nem csak az Alkotmányban deklarált egészséges környezethez való jogot sértik, de a nemzet biztonságát, fennmaradását is veszélyeztetik.
Az ivóvíz az egyik legalapvetőbb, nélkülözhetetlen lételemünk. A jelentőségük, sérülékenységük miatt az ivóvízbázisok legmagasabb szintű védelme szükséges, hogy semmilyen gazdasági indokkal ne lehessen károsítani, veszélyeztetni őket.

Mindezek miatt a jelenlegi Alkotmányban meglévő, a környezet védelmét deklaráló 18.§ és 70./D§ megtartása mellett, azok kiegészítését tartjuk szükségesnek, az alábbiak szerint:

- A Magyar Köztársaság felelősséget érez a jövő nemzedéke iránt, ezért elkötelezett hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább a következő nemzedékeknek.

- A Magyar Köztársaság külön törvényben rögzítettek szerint gondoskodik a Közös Természeti Örökségünk megóvásáról.

- A Magyar Köztársaság különös értéknek tekinti a felszín alatti ivóvízbázisokat és kiemelt fontosságúnak tartja azok védelmét.

- A Magyar Köztársaságban a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága nem sértheti az egészséges környezethez való jogot.

Budapest,
2010. november 8.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Sajtónyilatkozat, 2010. augusztus 20.

A Duna Charta a jelenleg hatályos, sztálinista eredetű alkotmány elfogadásának 61. évfordulóján üdvözli az új magyar Alkotmány előkészítésének folyamatát, és reményét fejezi ki, hogy az új Alkotmány jogi kötelezettségként irja majd elő a magyar államhatalmi és közigazgatási szervek feladatát folyóink, erdeink, mezőink és a magyar kultúrtáj megóvására.

A Duna Charta álláspontja szerint hazánk új Alkotmányának, mint a legmagasabb szintű jogi normának ki kell fejeznie Magyarország elkötelezettségét hazánk természeti kincseinek megóvására, hogy mindazokat a természeti értékeket, amelyeket őseinktől ezen a tájon örökül kaptunk, megőrizve adhassuk tovább gyermekeinknek és unokáinknak. Kezdeményezzük, hogy az új Alkotmányba jogi kategóriaként kerülhessen be a Közös Természeti Örökségünk fogalma. Csak az alkotmányos védelem teremtheti meg természeti örökségünk szükséges oltalmát a rövidlátó gazdasági érdekek ellenében is.

A Duna Charta álláspontja szerint közös természeti örökségünk védelmének elsődlegesen az ivóvízbázisokra kell vonatkoznia, ezek speciális jogi védelme a jövő nemzedéke életének szempontjából megkerülhetetlen követelményként áll előttünk.

A környezeti katasztrófák kibontakozásának napjaiban jól látható globális változások az elkövetkező évtizedekben az ivóvizet drasztikusan felértékelik, a jövő kék aranyának stratégiai jelentőségét már világszerte felismerték. Magyarország ivóvízbázisa egyedülálló Európában, amely nem csak hazánknak, de a környező országoknak is ivóvíz tartalékul szolgálhat. Ha nem tudjuk megvédeni ivóvizeinket, nemsokára már nem lesz mit védenünk. Mindennél sürgetőbb feladatnak tartjuk - a nemzet fennmaradásának szempontjából is - az ivóvízbázisok védelmét, amelyet elvként az Alkotmányban is rögzíteni kell.

Budapest,
2010. augusztus 20.

Duna Charta

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



A Duna Charta 2010. június 7-i klubnapján, 18 órakor, "Szakértelem és környezeti katasztrófák" címmel kötetlen beszélgetésre hívjuk az érdeklődőket, az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9). Bevezetőt tart Karátson Gábor, a Duna Charta elnöke.

Mi a közös a Szegedet 1879-ben elmosó nagy árvízben, az 1984-es bhopali tömeges gázmérgezésben, az 1986-ban történt végzetes csernobili atomerőmű balesetben és a mostani, Mexikói-öbölbeli megállíthatatlan olajömlésben? A szakértelem és a környezeti katasztrófa. Valamint, hogy mindegyik esetben olyan tragikus események történtek, amelyek a kor szakértői szerint garantáltan nem következhettek volna be.

A Tisza szabályozását követő első jelentős árvíz 1879-ben gyakorlatilag elmosta a Szegedet. 5600 épülete közül 5200 összedőlt, több mint 160 lakosa vízbefulladt - a hazai vízügy a Tisza szabályozásától eredezteti sikertörténetét. Bhopalban 1984-ben 40 tonna metil-izocianát szabadult ki, nyolcezer ember azonnal meghalt, további áldozatok számát húszezerre becsülik.

Csernobilban 1986-ban 50 ember azonnal meghalt, de az azóta a sugárfertőzés számlájára írható elhalálozások számát több tízezerre becsülik.

A Mexiói-öbölbe eddig mintegy 100 millió liter nyersolaj ömlött (amit a híradások még mindig konzekvensen olajszivárgásként említenek), az élővilágban bekövetkező pusztulás ma még megbecsülhetetlen. A legfrissebb tudósítások már arról írnak, hogy az olajfúrási engedélyek kiadásakor vélhetően rendszeresen megsértették a környezetvédelmi előírásokat.

Ezek az esetek a jéghegy csúcsai, de sejthetjük, és tapasztalhatjuk is, hogy a környezeti hatástanulmányok Magyarországon sem készülnek nagyobb alapossággal: jelenleg a környezeti hatástanulmányt elkészítő az őt fizető megrendelő igényeinek megfelelően bemondásos alapon "bizonyítja", hogy a tervezett beruházás környezetvédelmi szempontból elfogadható. És az eredmény gyakorta brutális környezetpusztítás.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg.

A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket. Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Illés Zoltán szerint nincs szükség arra, hogy gát épüljön a Szigetközben. A leendő környezetvédelmi államtitkár egy budapesti tanácskozáson azt mondta: az Európai Unió készülő Duna-stratégiájának a bős-nagymarosi vízlépcső megépítésével szemben kell állást foglalnia.

A politikus a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja és a Duna Charta által szervezett "Dunaszaurusz - Duna-mozgalmak - Duna-stratégia" című konferencián szólalt fel. Illés, aki az Orbán-kormányban a vidékfejlesztési tárca államtitkáraként a környezetvédelemért és a vízügyért felel majd, azt mondta: hiába környezetbarát a folyami áruszállítás és a vízenergia felhasználása, ezekről csak a helyi viszonyok ismeretében lehet dönteni, mérlegelve, hogy a természetbe való beavatkozás nem okoz-e kárt. A hágai Nemzetközi Bíróság határozata alapján Magyarországnak és Szlovákiának a hajózási, árvízvédelmi és energiatermelési kérdésekről úgy kell megegyeznie, hogy a környezetvédelem ügye elsőbbséget élvezzen - mutatott rá.

Illés arra is kitért, hogy szerinte a két országnak 50:50 százalékos arányú vízmegosztásról kell megállapodnia. A leendő államtitkár hozzátette: Bős-Nagymaros ügye nem nemzetiségi kérdés, hanem technokraták és nem technokraták vitája. Elmondta ugyanakkor, hogy az uniós Duna-stratégiának gazdasági érdekekre is tekintettel kell lennie, példaként említve az egyébként is szükséges hídépítéseket a folyam magyarországi szakaszán.

Magyarország érdeke, hogy az Európai Unió Duna-stratégiája elsősorban arról szóljon, miként óvható meg a folyó - mondta Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője. A politikus emlékeztetett arra, hogy az Európai Tanács tavaly kérte fel az Európai Bizottságot a Duna-stratégia megalkotására. A bizottság a következő hetekben megbeszéléseket folytat a dokumentumról az érintett államok kormányaival - fűzte hozzá. Deutsch kijelentette: bár lényeges, hogy gazdasági, közlekedésfejlesztési és kulturális javaslatokat is tartalmazzon, a Duna-stratégiának alapvetően a folyam és környezetének megóvását kell garantálnia.

Karátson Gábor író, a Duna Charta elnöke előadásában azt mondta: a magyaroknak két nagy tettük volt a 20. században, az 1956-os forradalom és a Duna-mozgalom. Szavai szerint elsősorban a vízlépcsőrendszer elleni tömegtüntetések vezettek az 1989-es rendszerváltáshoz, és a Horn-kormány 1998-as megbuktatásában is nagy szerepük volt. Elmondta: ezért is adott okot aggodalomra, hogy az utóbbi időben jobboldali politikusok és médiumok vízlépcsőpárti nyilatkozatokat tettek. "Ha alaptalan volt a szorongásunk, bocsánatot kérek" - fogalmazott, megemlítve, hogy több fideszes politikus is igyekezett megnyugtatni őt. Karátson arról is beszélt, hogy a folyam hajózhatóvá tételének ígérete fenyegetést jelent a Duna számára, és reményét fejezte ki, hogy a leendő kormány segít megvédeni a folyamot a nem egyszer az EU felől érkező környezetromboló törekvésektől.

(MTI)

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz

cikkajánló (...tovább a "média-visszhang" menűponthoz)



A Duna Charta 2010. május 10-i klubnapján, 18 órakor Bárdos Deák Péter (Duna Charta) tart beszámolót a VITUKI: "Tanulmányok a Duna hajózhatóságának javításáról" című stratégiai környezeti vizsgálati anyagáról az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).

A Vizgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet 2009 novemberében jelentette meg a Stratégiai Környezeti Vizsgálat: "Tanulmányok a Duna hajózhatóságának javításáról" című vizsgálatát, amely figyelemre méltó megállapításokat tartalmaz, hogy miért nem szabad a Dunát a totális hajózás céljainak alárendelni, ugyanakkor meglepő következtetéseket von le, hogy miért lehet a Dunát a totális hajózás céljainak alárendelni. Az előadásban kritikai elmézést adjuk a tanulmánynak.

Film - hogy tudjuk miről beszélünk.
A márciusi klubnapunkon vetítettük a "Szigetköz - Megsebzett táj" című, 1999-ben készült dokumentumfilmet. Most időben kicsit visszalépve, az 1994-ben készült "Csendélet" című (Fekete Doboz) dokumentumfilmet mutatjuk be. A film a Duna elterelése után két évvel készült, és három embert, Tamás Ferenc doborgazszigeti halászt, Láng István szigetközi szakaszmérnök helyettest és Bárdos Deák Péter természetfotóst megszólaltatva tárja elénk a Szigetközben történteket. Érdekességképp: Láng István később a Szite elnöke, Bárdos Deák Péter a Duna Charta elnökségi tagja lett. Megnyugtatásul: már akkor is szögesen ellentétes véleményt képviseltek.

A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg.

A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket.

Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



A Duna Charta 2010. április 12-i klubnapján, 18 órakor Vajdovichné dr. Visy Erzsébet (BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék címzetes docense) tart beszámolót a tervezett Duna-Régióról "Magyarország közreműködése a Duna Régió Stratégiája előkészítésében. Korlátok és lehetőségek" címmel az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).

A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg. A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket.

Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz



Sajtónyilatkozat

Javaslat a 18 éve elterelt Duna visszaszerzésére

A bős-nagymarosi tárgyalódelegáció a Dunára építendő gátakról szóló alternatívát adott át a szlovák félnek március 5-én. Az illetékes KVVM-miniszter emiatt vizsgálatot indított, a Fidesz a miniszter lemondását követelte. A Duna Charta és a Védegylet álláspontja szerint a legújabb botrány Duna-ügyben jól mutatja, hogy a magyar tárgyalódelegáció képtelen elérni a hágai ítélet szerint a Dunába járó vízmennyiség visszaszerzését, ehelyett Szlovákia érdekeinek kedvező, drága és káros műszaki megoldásokat javasol. A két szervezet szerint a 13 éve eredménytelenül húzódó tárgyalásokat be kell fejezni, és az Európai Bíróságnál kell elérnünk a Dunába járó vízmennyiség visszaszerzését.

Szlovákia 1992 óta folyamatosan eltereli a Duna vízhozamának túlnyomó részét, amely nem csak pusztulásra ítéli a felbecsülhetetlen értékű Szigetközt, de veszélyezteti az alatta lévő óriási ivóvízkincset is. A hágai Nemzetközi Bíróság az 1997-es döntésében nem csak azt állapította meg, hogy a Duna elterelése jogszerűtlen volt, és Magyarországnak nem kell megépítenie a visegrád-nagymarosi vízerőművet, de kimondta, hogy, jogosan igényeljük a Duna vízhozamának legalább a felét! A hágai ítélet végrehajtása 13 éve húzódik a szlovák fél rosszhiszeműsége, és a magyar fél erélytelen hozzáállása miatt. Ezzel Szlovákia jól jár, Magyarország viszont súlyos károkat szenved.

A magyar érdekek szerinti megoldást legnagyobb eséllyel a hágai bíróságnál több eszközzel rendelkező Európai Bíróságnak, mint harmadik félnek a bevonása jelentené, amelyre éppen a két ország uniós tagsága ad lehetőséget a 2004-es csatlakozásuk óta. Ha ez sikerül, akkor a következő kormányzati ciklus második felében megindulhat a szigetközi Duna-szakasz és a mellékágak régóta várt újjáélesztése.

Az Európai Bíróság korábbi gyakorlata szerint amennyiben egy jogvitára mind a nemzetközi, mind a közösségi jog vonatkozik, abban az esetben a tagállamnak a közösségi bíróságot kell választania. Az eljárás első szakasza az Európai Bizottság előtt zajlik, így a Bizottság Magyarország kívánságára, Szlovákia elképzeléseitől függetlenül is bekapcsolódhat a jogvita rendezésébe. Ez az Európai Unió további, szakmai szintű segítségnyújtását is eredményezheti.

A közösségi jog szerepét a Duna elterelésével kapcsolatos magyar-szlovák jogvitában nem szabad alábecsülni, két joganyag is irányadó:

1. Az EU Víz Keretirányelve (2000) a vizek állapotromlását csak olyan beruházásoknál engedélyezi, amelyeket különösen kényszerítő közérdek indokol, illetve nincs a beruházásnak olyan alternatívája, amely az érintett terület védelmét jobban szolgálná.

2. A Helsinki Egyezmény (1992) a határokat átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről, azok méltányos és ésszerű használatáról szóló egyezmény is közösségi jognak számit az Európai Bíróság joggyakorlata szerint.

Budapest, 2010. március 16.
Duna Charta
Védegylet

háttéranyag:
A hágai per ítéletről folytatott magyar-szlovák tárgyalások összegzése:

...itt

A magyar-szlovák szakértői tárgyalások rövid összefoglalója:

...itt

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A magyar-szlovák szakértői tárgyalások rövid összefoglalója

A Szlovákia 2001 júniusában egyezett bele, hogy két szakértői munkacsoportot állítsanak fel: vízgazdálkodási munkacsoportot a két fél által kölcsönösen átadott komplex rendezési javaslatok tanulmányozására, a jogi munkacsoportot pedig az ítéletből fakadó jogi következtetések levonására. Világosan látszott az a szlovák reménykedés, hogy ha sikerül "politikát" háttérbe szorítva a tárgyalások folytatását minél alacsonyabb szintre szorítani, akkor majd a lét ország műszaki (vízügyi) szakértői megegyeznek egymás közt - reményeik szerint a szlovák fél álláspontjához közeli végeredménnyel.
2002-ben a Medgyesy kormány hosszú időn keresztül elmulasztott felelős politikai vezetőt kinevezni a Duna-ügy képviseletére, ezért a tárgyalások értelmetlenül, Magyarországnak felróható módon két esztendőre megszakadtak, és csak 2004 tavaszán folytatódtak újra, mikor is a szlovák fél az általa átadott állásfoglalásban a visegrád-nagymarosi létesítmény felépítését követelte és egyetlen nyitott kérdésként a csúcsrajáratás mértékének a meghatározását jelölte meg. Az átadott anyagot a magyar delegációnak a leghatározottabban vissza kellett volna utasítani, de a magyar illetékeseknek két év időhúzás után erre nem volt bátorsága. A magyar fél a válaszul adott szakmai anyagban ugyan cáfolja a szlovák jogi érveket, de meg sem kísérelte Szlovákiát szembesíteni a Nemzetközi Bíróságon és az ítéletről szóló tárgyalások korábbi szakaszaiban kifejtett nyilatkozataival, amellyel pedig a szlovák delegáció rosszhiszeműsége könnyedén bizonyítható lett volna.
A szlovák és a magyar fél ezt követően további egy esztendőt töltött azzal, hogy megállapodjon arról, hogy a jogi és a vízgazdálkodási munkacsoportoknak milyen kérdéseket kell megvizsgálnia, és 2005. márciusában megállapodtak a munkacsoportok mandátumáról. A munkacsoportoknak alig egy esztendő alatt sikerült elvégezniük a "feladatukat": tisztázták, hogy lényegében egyetlen közösen feltett kérdésre sem tudnak kölcsönösen elfogadható választ adni, és 2006 márciusában befejezték eredménytelen tárgyalássorozatukat. Ezt követően a kormányküldöttségek októberben megállapították, hogy a tárgyalásokat ezen a szinten kell folytatni, mert a szakértői munkacsoportok "kimerítették a lehetőségeiket". Két hónappal később Szlovákia saját szerződéstervezettel állt elő, amelyben ideiglenesen lemondott volna az alsó erőmű felépítéséről, a bősnél termelt energia kizárólagos szlovák hasznosítása és a vízmegosztási status quo fenntartása mellett. A magyar delegáció 2007 márciusában válaszolt egy újabb megállapodás-tervezettel, azonban a felek nézeteinek szakadékszerű távolsága miatt a további egyeztetések az ítélet végrehajtásáról szóló egyezmény kidolgozásáról elakadtak.
Mindkét fél számára egyértelművé válhatott 2007 derekára, hogy a további kétoldalú tárgyalásoktól semmiféle eredmény nem várható. 2007 novemberében a tárgyalódelegációk mégis megegyeztek, hogy nemzetközi részvétellel közös környezetvédelmi hatásvizsgálatot folytatnak le valamennyi, az ítélet végrehajtása céljából a felek által előterjesztett megoldási javaslatról. A közös megállapodás szerint a hatásvizsgálatot lezáró jelentést csak konszenzussal lehet elfogadni, ennek hiányában az eljárást 2009. december 22-én befejezettnek kell tekinteni.
A hágai nemzetközi bíróság is próbált nyomást gyakorolni a tárgyaló felekre: 2009 januárjában felszólította a két felet: szülessen végre már valamilyen megállapodás az 1997-es bírósági ítélet végrehajtásával kapcsolatban, hisz a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos per jelenleg a legrégibb aktív per Hágában. Ennek ellenére a szlovák tárgyaló fél már 2009 őszén egyértelművé tette, hogy támogatás hiányában nem dolgoznak a saját anyagaikon. A 2009. december 15-i kétoldalú tárgyalás után a magyar szaktárca képviselője szerint a tárgyalások kudarcba fulladtak. 2009. december 22-ig sem a magyar, sem a szlovák fél nem terjesztette be a környezeti stratégiai vizsgálati anyagaikat, a hatásvizsgálat eredmény nélkül zárult, azaz az eredeti megállapodás szerint a közös stratégiai környezeti vizsgálati eljárás megszűnt. Ennek ellenére a két ország képviselői 2010. január 28-án Pozsonyban aláírtak egy közös nyilatkozatot, miszerint Magyarország és Szlovákia jelenleg idő előttinek tartja, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében bármilyen lépést tegyen a hágai Nemzetközi Bíróságon.
Újabb váratlan fordulatot jelentett, hogy 2010. március 5-én egy országos napilap szerint a szakminisztérium a szükséges társadalmi egyeztetés és a magyar közvélemény előzetes tájékoztatása nélkül olyan vízpótlási javaslattal fordult Szlovákiához, amely a Szigetköz problémáját nem a Dunába juttatott vízmennyiség növelésével, hanem "mobil"-nak nevezett fenékgátakkal oldaná meg. Azt a szakminisztérium utólagos közleményéből lehetett megtudni, hogy a napilap által említett 8 gátas megoldás mellett öt másikat is átadtak a szlovák félnek, valamint, hogy a már lejárt határidőt közös megegyezéssel meghosszabbították, és a magyar fél 2010. április 30-ig várja, hogy a vízpótlásról és környezet-rehabilitációról benyújtott hatpontos javaslatához Szlovákia elkészítse a saját javaslatait. A tények ismeretében ez a határidő meghosszabbítás Magyarország külpolitikai presztizsét csökkentő újabb elvtelen kompromisszumként értékelhető, hisz a vízerőmű szlovák kormánybiztosa válaszként bejelentette, hogy csak 2010 végére várható a szlovák fél dokumentumának kidolgozása.

Amellett, hogy kiderült, a magyar szaktárca döbbenetes módon az ország legnagyobb ivóvízbázisára tervezett 8 gát építését elfogadhatónak tartja, további aggodalomra ad okot az eset után megjelent, szakmai szempontból érthetetlen és egyértelműen megtévesztő nyilatkozatai. Bár közleményükben hangsúlyozták, hogy a minisztérium célja az, hogy a Duna vízének a fele hozzánk kerüljön, ugyanakkor a szakállamtitkár szerint Magyarországnak a hat javaslat bármelyike elfogadható, mivel állítása szerint mind alkalmas arra, hogy rendezzék a vízpótlást. A tények ismeretében viszont, a botrányt kiváltó, a szigetközi Duna-szakasz 40 km-es hosszának 8 gáttal megduzzasztó terve egyértelműen nem igényli a fele vizet, és teljesen a szlovák fél igényeinek megfelelő műszaki változat, hisz a szlovák fél több alkalommal egyértelművé tette: a környezeti feltételek javulását nem a vízmennyiség növelésében, hanem a Duna-meder vízszintjének fenékküszöbös felduzzasztásában látja! Nem tekinthető véletlennek, hogy korábban a volt szlovák környezetvédelmi miniszter is támogatólag aláírta a Duna duzzasztásos tervét beterjesztő érdekcsoport követelését.
Aggasztó, hogy a szakminisztérium közleménye egyértelművé teszi, hogy a minisztérium célja a ködösítés volt, hisz a közleményében értelmezhetetlen és valótlan dolgokat ír a vitatott terv rövid ismertetésében: "A munkaanyag egy harmadik változata szerint - amelyet a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület javasol - a főmeder vízszintjének megemelésére átmenetileg mobil fenékgátakat helyeznének el, így a vízszintek kiegyenlítődése után elbonthatóak lennének a Dunát elterelő műtárgyak, és a felduzzasztott Duna így magától folyna át a Szigetköz azon részeibe, ahol korábban természetes úton folyt." A közleményben a lobbiérdekek nyílt és kendőzetlen érvényesülése látszik, hogy úgymond jó kommunikálással próbálják meg a közvélemény felé eladni ezt a Magyarország számára elfogadhatatlan tervet, hisz a az idézett javaslat masszív fenékgátakat és betontalapzatos fix árvízlevezető kapukat, hajózsilipet tartalmaz, azaz mobilnak nem mobil, a gátakat nem átmenetileg helyeznék el, és a Dunát elterelő dunacsúnyi műtárgyak természetesen nem lennének elbonthatók a vízszintek állítólagos kiegyenlítődése után! Ugyancsak több mint vitatható az az állítás is, hogy a szlovák félnek "független szakértők által készített tanulmány"-t adtak át, hisz a számos vízügyes szakértő közt ott található az Eduvizig igazgatója is, akinek szakmai vezetésével korábban beépítették a fenti a tervet a Szigetközi Vízgazdálkodási Tervezetbe mint egyedüli elfogadható megoldást.

Budapest, 2010. március 16.

Duna Charta

...vissza a kezdőlapra

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A hágai per ítéletről folytatott magyar-szlovák tárgyalások összegzése

A hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hozta meg döntését a Bős-Nagymarosi Terv ügyében. A Horn kormányzat ki szerette volna használni a választásokig hátra lévő néhány hónapot az ítélet végrehajtásáról szóló megállapodás megkötésére. Nemcsók János, miután kormánya nevében beleegyezett a Dunakanyarban építendő második vízlépcsőbe és lemondott a Duna eredeti medrébe juttatandó bármilyen további vízmennyiségről, könnyűszerrel meg tudott állapodni szlovák kollégájával.

A Nemcsók-Baco-féle megállapodás-tervezetet 1998. február 28-án ad referendum (a későbbi megerősítés fenntartásával) aláírták, és ennek híre azonnal hatalmas felháborodást keltett a magyar közvéleményben, amely a környezetvédelmi megfontolásokon túl az ancien régime jelképes rehabilitációját is látta benne. A tiltakozások hatására a megállapodás-tervezet megerősítéséről a döntést Hornék a választások utánra halasztották. A szégyenletes megállapodás-tervezet feltétlenül hozzájárult a Fidesz választási győzelméhez.

A Magyarország számára rendkívül kedvezőtlen megállapodás-tervezet mellett a Horn kormány azzal is rontotta hazánk helyzetét, hogy a Nemzetközi Bíróság ítélet kihirdetését követően lejáró, Magyarország által ideiglenesnek tekintett vízmegosztási rendet az ítélet végrehajtásáról szóló tárgyalások végéig meghosszabbította. Tette ezt annak ellenére, hogy a Nemzetközi Bíróság ítéletének Magyarország részére legkedvezőbb pontja éppen az volt, hogy határozottan lényegesen több víz bocsátását kívánta meg a Duna eredeti medrébe.

A választásokat követően az Orbán Viktor vezette kormány deklarálta, hogy elutasítja a megállapodás-tervezetet, és a kinevezett kormánybiztos, Székely László ennek szellemében kívánt volna tárgyalni szlovák partnereivel. Az akkor Szlovákiában hatalmon lévő Meciar-kormány azonban ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, és 1998. szeptember 3-án keresettel fordult a hágai Nemzetközi Bírósághoz. Szlovákia a keresetlevélben kérte, hogy a Bíróság állapítsa meg Magyarország felelősségét az ítélet végrehajtásáról szóló tárgyalások megfenekléséért, továbbá, hogy tűzzön ki határidőt a feleknek a korábbi ítélet végrehajtásáról való megállapodásra. A határidő eredménytelen elmúlása esetén Szlovákia szerint a Bíróságnak az 1977-es vízlépcső-szerződés rendelkezéseinek maradéktalan megvalósítását (azaz a visegrád-nagymarosi gát felépítését) kellene elrendelnie.

1998 októberében választásokat tartottak Szlovákiában, amelynek következtében megbukott a Meciar-kabinet és Mikulas Dzurinda alakíthatott kormányt. Bár Szlovákiának a hágai Nemzetközi Bíróságra beadott keresetét a Dzurinda kormány sem vonta vissza, megegyezés született, hogy a magyar kormány álláspontjának (Written Statement) benyújtását követően az eljárást a felek felfüggesztik. Ez az eljárás tehát immár tizenkét esztendeje függőben van, és a magyar fél érdemi ellenkérelmeinek előterjesztésével bármikor újra indíthatja.

A Székely László vezette küldöttség először 1998 decemberében találkozott a szlovák delegációval. Több eredménytelen tárgyalási fordulót követően 1999 májusában áttörést jelentett, hogy a két fél megállapodott, a magyar fél terjeszt elő részletes rendezési tervet, amelyet azután a felek közösen megvitatnak. A dunai kormánybiztos 1999 végén terjesztette elő a magyar fél rendezési javaslatát, amelyre a szlovákok 2000 decemberében adtak részletes választ. Ebben a szlovák fél írásban is elismerte, hogy jogi eszközökkel sem kényszerítheti Magyarországot a Nagymarosi Vízlépcső felépítésére, és késznek mutatkozott megvizsgálni, hogy a Duna eredeti medrébe több vizet bocsásson. A magyar fél 2001 áprilisában részletes megállapodás-tervezetet is átadott Szlovákiának a bős-nagymarosi ítélet végrehajtására.

A szlovák fél 2001 júniusában beleegyezett, hogy a felek két munkacsoportot állítsanak fel: vízgazdálkodási munkacsoportot a két fél által kölcsönösen átadott komplex rendezési javaslatok tanulmányozására, a jogi munkacsoportot pedig az ítéletből fakadó jogi következtetések levonására és a magyar által előterjesztett szerződéstervezet megvitatására. A megbeszélések ezen szakaszában a szlovák fél is többé-kevésbé jóhiszemű tárgyalásokat folytatott, ugyanakkor a résztvevők számára teljesen világosan látszott az a szlovák reménykedés, hogy ha sikerül a tárgyalások folytatását minél alacsonyabb szintre szorítani, a "politikát" háttérbe szorítva majd a műszaki szakértők megegyeznek egymás közt - reményeik szerint a szlovák fél álláspontjához közeli végeredménnyel.

Az 1998-as választási kampányban a Dunai Kormánybiztos és irodája jól dokumentálta Medgyesy Péternek a Grósz kormány miniszterelnök-helyetteseként a Duna-ügyben betöltött dicstelen szerepét, ezért a választásokat követően a szervezeti egység rövidesen teljesen felszámolásra került. A Medgyesy kormány hivatalba lépését követően, 2002-ben, a tárgyalások menete semmivel sem igazolható szomorú fordulatot vett. A Medgyesy kormány hosszú időn keresztül elmulasztott felelős politikai vezetőt kinevezni a Duna-ügy képviseletére, ezért a tárgyalások értelmetlenül, Magyarországnak felróható módon két esztendőre megszakadtak, és csak 2004 tavaszán folytatódtak újra.

A tárgyalások 2004. áprilisi fordulóját a szlovák fél felhasználta arra, hogy átadja az alábbi baljós című dokumentumot: "A szlovák kormányküldöttség állásfoglalása arról, hogyan lehetséges az 1977-es szerződés céljait teljesíteni a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete alapján". A dokumentumról azt állították, hogy már 2002 októberére elkészült, azonban a magyar fél időhúzó magatartása miatt nem volt mód azt előbb átadni. Az átadott állásfoglalás gyökeres szakítást jelentett a szlovák félnek a Nemzetközi Bíróság előtt és az ítélet végrehajtásáról szóló tárgyalások során addig képviselt álláspontjával. Az ítéletet a szlovákok ettől kezdve egyetlen pontban kívánták figyelembe venni, amely szerint az 1977-es szerződés hatályban van. Állásfoglalásukban a szlovák fél a visegrád-nagymarosi létesítmény felépítését követelte és egyetlen nyitott kérdésként a csúcsrajáratás mértékének a meghatározását jelölte meg. Az új szlovák álláspont nemcsak a szerződésben lefektetettek, de a Közös Egyezményes Tervbe foglalt valamennyi műszaki paraméter maradéktalan megvalósítását várta el a magyar féltől.

A szlovák fél maximálisan kihasználta a Medgyesy-kormány tehetetlenségéből fakadó helyzeti előnyét. Olyan anyagot adott át a magyar delegációnak, amelyet a leghatározottabban vissza kellett volna utasítani, de a magyar illetékeseknek két év időhúzás után erre nem volt bátorsága. A magyar fél a válaszul adott szakmai anyagban ugyan cáfolja a szlovák jogi érveket, de meg sem kísérelte Szlovákiát szembesíteni a Nemzetközi Bíróságon és az ítéletről szóló tárgyalások korábbi szakaszaiban kifejtett nyilatkozataival, amellyel pedig a szlovák delegáció rosszhiszeműsége könnyedén bizonyítható lett volna.

A szlovák és a magyar fél ezt követően további egy esztendőt töltött azzal, hogy megállapodjon arról, hogy a jogi és a vízgazdálkodási munkacsoportoknak milyen kérdéseket kell megvizsgálnia. Mi sem jellemzi jobban a tárgyalások színvonalát, minthogy a szakértői munkacsoportok felállítása után négy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a felek megállapodjanak a munkacsoportok mandátumáról 2005. márciusában. Igaz, a munkacsoportoknak alig egy esztendő alatt sikerült elvégezniük a feladatukat: tisztázták, hogy lényegében egyetlen közösen feltett kérdésre sem tudnak kölcsönösen elfogadható választ adni.

A szakértői munkacsoportok 2006 márciusában fejezték be eredménytelen tárgyalássorozatukat, ezt követően némi tanácstalanság után a kormányküldöttségek októberben találkoztak, és megállapították, hogy a tárgyalásokat ezen a szinten kell folytatni, mert a munkacsoportok "kimerítették a lehetőségeiket". Két hónappal később Szlovákia saját szerződéstervezettel állt elő, amelyben ideiglenesen lemondott volna az alsó erőmű felépítéséről, a bősnél termelt energia kizárólagos szlovák hasznosítása és a vízmegosztási status quo fenntartása mellett. A magyar delegáció 2007 márciusában válaszolt egy újabb megállapodás-tervezettel, azonban a felek nézeteinek szakadékszerű távolsága miatt a további egyeztetések az ítélet végrehajtásáról szóló egyezmény kidolgozásáról elakadtak.

Mindkét fél számára egyértelművé válhatott 2007 derekára, hogy a további kétoldalú tárgyalásoktól semmiféle eredmény nem várható. 2007 novemberében a tárgyalódelegációk mégis megegyeztek, hogy nemzetközi részvétellel közös környezetvédelmi hatásvizsgálatot folytatnak le valamennyi, az ítélet végrehajtása céljából a felek által előterjesztett megoldási javaslatról. A közös megállapodás szerint a hatásvizsgálatot lezáró jelentést csak konszenzussal lehet elfogadni, ennek hiányában az eljárást 2009. december 22-én befejezettnek kell tekinteni.
A hágai nemzetközi bíróság is próbált nyomást gyakorolni a tárgyaló felekre: 2009 januárban felszólította a két felet: szülessen végre már valamilyen megállapodás az 1997-es bírósági ítélet végrehajtásával kapcsolatban, hisz a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos per jelenleg a legrégibb aktív per Hágában. Ennek ellenére a szlovák tárgyaló fél már 2009 őszén egyértelművé tette, hogy támogatás hiányában nem dolgoznak a saját anyagaikon. A 2009. december 15-i kétoldalú tárgyalás után a magyar szaktárca képviselője szerint a tárgyalások kudarcba fulladtak. 2009. december 22-ig sem a magyar, sem a szlovák fél nem terjesztette be a környezeti stratégiai vizsgálati anyagaikat, a hatásvizsgálat eredmény nélkül zárult, azaz az eredeti megállapodás szerint a közös stratégiai környezeti vizsgálati eljárás megszűnt. Ennek ellenére a két ország képviselői 2010. január 28-án Pozsonyban aláírtak egy közös nyilatkozatot, miszerint Magyarország és Szlovákia jelenleg idő előttinek tartja, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében bármilyen lépést tegyen a hágai Nemzetközi Bíróságon.
Újabb váratlan fordulatot jelentett, hogy 2010. március 5-én egy országos napilap szerint a szakminisztérium a szükséges társadalmi egyeztetés és a magyar közvélemény előzetes tájékoztatása nélkül olyan vízpótlási javaslattal fordult Szlovákiához, amely a Szigetköz problémáját nem a Dunába juttatott vízmennyiség növelésével, hanem "mobil"-nak nevezett fenékgátakkal oldaná meg. Azt a szakminisztérium utólagos közleményéből lehetett megtudni, hogy a napilap által említett 8 gátas megoldás mellett öt másikat is átadtak a szlovák félnek, valamint, hogy a már lejárt határidőt közös megegyezéssel meghosszabbították, és a magyar fél 2010. április 30-ig várja, hogy a vízpótlásról és környezet-rehabilitációról benyújtott hatpontos javaslatához Szlovákia elkészítse a saját javaslatait. A tények ismeretében ez a határidő meghosszabbítás Magyarország külpolitikai presztizsét csökkentő újabb elvtelen kompromisszumként értékelhető, hisz a vízerőmű szlovák kormánybiztosa válaszként bejelentette, hogy csak 2010 végére várható a szlovák fél dokumentumának kidolgozása.

Amellett, hogy a magyar szaktárca döbbenetes módon az ország legnagyobb ivóvízbázisára tervezett 8 gát építését elfogadhatónak tartja, további aggodalomra ad okot az eset után megjelent, szakmai szempontból érthetetlen és egyértelműen megtévesztő nyilatkozatai. Bár közleményükben hangsúlyozták, hogy a minisztérium célja az, hogy a Duna vízének a fele hozzánk kerüljön, ugyanakkor a szakállamtitkár szerint Magyarországnak a hat javaslat bármelyike elfogadható, mivel állítása szerint mind alkalmas arra, hogy rendezzék a vízpótlást. A tények ismeretében viszont, a botrányt kiváltó, a szigetközi Duna-szakasz 40 km-es hosszának 8 gáttal megduzzasztó terve egyértelműen nem igényli a fele vizet, és teljesen a szlovák fél igényeinek megfelelő műszaki változat, hisz a szlovák fél több alkalommal egyértelművé tette: a környezeti feltételek javulását nem a vízmennyiség növelésében, hanem a Duna-meder vízszintjének fenékküszöbös felduzzasztásában látja! Nem tekinthető véletlennek, hogy korábban a volt szlovák környezetvédelmi miniszter is támogatólag aláírta a Duna duzzasztásos tervét beterjesztő érdekcsoport követelését. Aggasztó, hogy szakminisztérium közleménye egyértelművé teszi, hogy a minisztérium célja a ködösítés volt, hisz a közleményében értelmezhetetlen és valótlan dolgokat ír a vitatott terv rövid ismertetésében: "A munkaanyag egy harmadik változata szerint - amelyet a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület javasol - a főmeder vízszintjének megemelésére átmenetileg mobil fenékgátakat helyeznének el, így a vízszintek kiegyenlítődése után elbonthatóak lennének a Dunát elterelő műtárgyak, és a felduzzasztott Duna így magától folyna át a Szigetköz azon részeibe, ahol korábban természetes úton folyt." A közleményben a lobbiérdekek nyílt és kendőzetlen érvényesülése látszik, hogy úgymond jó kommunikálással próbálják meg a közvélemény felé eladni ezt a Magyarország számára elfogadhatatlan tervet, hisz a az idézett javaslat masszív fenékgátakat és betontalapzatos fix árvízlevezető kapukat, hajózsilipet tartalmaz, azaz mobilnak nem mobil, a gátakat nem átmenetileg helyeznék el, és a Dunát elterelő dunacsúnyi műtárgyak természetesen nem lennének elbonthatók a vízszintek állítólagos kiegyenlítődése után! Ugyancsak több mint vitatható az az állítás is, hogy a szlovák félnek "független szakértők által készített tanulmány"-t adtak át, hisz a számos vízügyes szakértő közt ott található az Eduvizig igazgatója is, akinek szakmai vezetésével korábban beépítették a fenti a tervet a Szigetközi Vízgazdálkodási Tervezetbe mint egyedüli elfogadható megoldást.

Látható, a jelenlegi status quo fenntartása Szlovákiának, és csak Szlovákiának lehet az érdeke, és időhúzó taktikájuk ellen a magyar fél érdemileg nem lépett fel. Emiatt célszerűbb lenne mielőbb harmadik felet, feltehetőleg bírói fórumot bevonni a rendezésbe, annak érdekében, hogy a következő ciklus második felében megindulhasson a szigetközi Duna-szakasz és a mellékágak fokozott rehabilitációja.

A hágai Nemzetközi Bíróság előtti újabb eljárásról

Már az ítélet megszületését követő években felmerült, hogy Magyarországnak érdeke lenne, hogy a Nemzetközi Bíróság értelmezését kérjük az ítélet egyes rendelkezéseit illetően. A Nemzetközi Bíróságot közelről ismerők azonban ekkor úgy vélték, hogy a bírák nehezen alakítottak ki többségi álláspontot ebben a bonyolult ügyben, és a homályos pontok tisztázása nem várható. A Bíróságot azonban ma már meglehetősen zavarja, hogy a Meciár-kormány által 1998-ban benyújtott kereset felfüggesztése következtében a magyar-szlovák ügy a Bíróság előtt még mindig nem ért véget. Éppen ezért a Bíróság 2009-ben hivatalosan is megkérdezte Magyarországot és Szlovákiát, mi az akadálya, hogy az ügyben még mindig nem jutottak megegyezésre, és mi a szándékuk a függőben lévő eljárással.

Mit várhatunk a Nemzetközi Bíróságtól? Lehetőségünk lenne arra, hogy a tizenkét éve függőben lévő eljárást aktiváljuk újra, vagy újabb jogértelmezési eljárást kezdeményezzünk. Az eljárás keretei között lehetőségünk nyílna, hogy feltegyük a kérdést a Bíróságnak, hogy elvi áramrészesedésünk terhére jogunk van-e arra, hogy a Duna mindenkori vízhozamának felét az eredeti medrébe óhajtsuk visszaterelni? Választ kaphatunk a Bíróságtól arra, hogy van-e Magyarországnak bármilyen beruházás létrehozására kötelezettsége az ítélet fényében.

Mielőtt az ítélet 1997 szeptemberében megszületett volna, a hágai szlovák diplomaták bizalmasan arról tájékoztatták a Bíróság egyes tagjait, hogy előrehaladott titkos tárgyalások folynak (ezeket magyar részről Horn Gyula megbízásából Göbölyös Gábor vezette) és a körvonalazódó egyezség fényében a Bíróság megkönnyítené mindkét fél helyzetét, ha elrendelné az alsó vízlépcső felépítését. Erre a szívességre azonban a Nemzetközi Bíróság nem volt hajlandó. Ha 1997-ben, a nyomásgyakorlás dacára sem rendelte el, hogy a nagymarosi vízlépcsőt fel kell építeni, akkor ilyen döntés 2010-ben sem lenne várható. A Bíróság maximálisan elfogadta a Magyarország érveit arról, hogy megfosztották a méltányos és ésszerű vízhasználati jogától, éppen ezért ebben a vonatkozásban is kedvező választ várhatunk a Bíróságtól.

A továbblépés lehetősége - az Európai Unió, mint harmadik fél

A Duna 1992. október 23-i elterelését követően Magyarország többször is segítséget kapott az Európai Uniótól, nevezetesen az Európai Bizottságtól a magyar-szlovák vita rendezése érdekében. A hágai Nemzetközi Bíróság maga is felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a felek egyes kérdésekben nem tudnának megállapodni, igénybe vehetik az Európai Unió segítségét. Magyar javaslatra a felek az ítélet végrehajtásáról szóló tárgyalásokon is megkísérelték a vízlépcső-üggyel összefüggő közösségi jogi normák azonosítását, bár természetesen ebben sem jutottak teljesen közös nevezőre.

Elvileg mind a két fél egyetért, hogy az Európai Unió részvételét, mint harmadik felet, a jogvita rendezésében elfogadják. Ennek ellenére Szlovákia csak az Európai Unió nagyon alacsony szintű, szakértői részvételét fogadná el. Ennek fényében két uniós tagállam vitájába a Bizottság egyoldalú magyar kérésre nehezebben avatkozna be, mint másfél évtizede.

A továbblépés egyedüli reális útját az Európai Bíróságnak, mint harmadik félnek a bevonása jelentené, amire éppen az uniós tagságunk ad lehetőséget.

Az Európai Bíróságnak, mint harmadik félnek a bevonására éppen az uniós tagságunk ad lehetőséget. Az Európai Bíróság 2006-ban elítélte Írországot, mert egy, az ír tenger partján brit oldalon épülő, nukleáris fűtőanyagokat feldolgozó üzemmel kapcsolatos jogvitáját Nagy-Britanniával nem az Európai Bíróság előtt, hanem a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság előtt kísérelte meg rendezni. Az Európai Bíróság kritikája arra épült, hogy a jogvitára mind a nemzetközi, mind a közösségi jog vonatkozott, és ebben az esetben a tagállamnak a közösségi bíróságot kellett volna választania. Ez a megközelítés arra utal, hogy az Európai Bíróság legalábbis nem kifogásolná, hogy Magyarország ezen bírói fórum előtt kísérelné meg jogvitáját rendezni Szlovákiával. Ha Magyarország ezt az eljárást választaná, az azzal a további előnnyel járna, hogy ilyen esetben az eljárás első szakasza az Európai Bizottság előtt zajlik, így a Bizottság Magyarország kívánságára, Szlovákia elképzeléseitől függetlenül is bekapcsolódhat a jogvita rendezésébe. Ez az Európai Unió további, szakmai szintű segítségnyújtását is eredményezheti.

A közösségi jog szerepét a Duna elterelésével kapcsolatos magyar-szlovák jogvitában nem szabad alábecsülni. Az EU Víz Keretirányelv (2000/60/EK irányelv) a vizek állapotromlására vezető beruházásokat csak abban az esetben engedi meg, ha egy adott projektet a közérdek valamely különösen kényszerítő indoka támasztja alá, illetve nincs a beruházásnak olyan alternatívája, amely az érintett terület védelmét jobban szolgálná. Az 1992-ben Helsinkiben megkötött, a határokat átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény is közösségi jognak számit az Európai Bíróság joggyakorlata szerint, mert az Európai Közösség részese az egyezménynek. Az egyezmény tartalmazza a nemzetközi vízfolyások méltányos és ésszerű használatát, így ez is az Európai Unió jogának része. Az előbbiek alapján megállapítható, hogy Magyarországnak jó esélye lenne, hogy az Európai Bíróság (és Bizottság) segítségével tudja a Duna egyoldalú szlovák elterelésével kapcsolatos jogvitáját rendezni.

Budapest, 2010. március 15.

Duna Charta

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Duna Charta üzenete a budapesti Duna-Régió csúcstalálkozó résztvevőihez

A Duna Charta üdvözli a Duna-Régió létrehozására irányuló kezdeményezést. Őszintén reméljük, hogy az érintett országok közötti együttműködés elmélyítése a térség fölemelkedését, közös dolgaink rendezését szolgálja majd. Ehhez szeretnénk hozzájárulni itt következő javaslatainkkal.

1. Előbb vizet a Duna-mederbe, aztán Duna-Régiót! A régió névadója, a Duna, két évtizede húzódó jogvita tárgya Magyarország és Szlovákia között. A régió szervezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Duna 1992-ben történt egyoldalú szlovák elterelése óta a hazai Duna-szakasz felső részébe az eredeti vízhozamnak csak töredéke jut. Felszólítjuk a jelenlegi és a következő kormányt, hogy a Duna-Régióban való részvételünk alapfeltétele az legyen, hogy Szlovákia a Duna vízhozamának legalább a felét juttassa vissza az eredeti Duna-mederbe! Elképzelhetetlennek tartunk egy olyan Duna-Régiót, amelyben a folyó egyik szakaszából hiányzik a víz! A nemzetközi jog szerint Magyarországot illeti a vízhozamnak legalább a fele. Ezt a víztömeget a folyó egyoldalú elterelése óta Szlovákia ellenszolgáltatás nélkül használja áramtermelésre.

2. Az ivóvíz-bázisok védelme feltétlen elsőbbséget élvezzen a Dunával kapcsolatos intézkedésekben! Emellett kiemelt hangsúlyt kapjon a vízminőség javítása, a vizi és vízparti élővilág megőrzése. A hazai természetközeli, uniós viszonylatban egyedülálló Duna-szakaszt - a természeti értékeit megőrizve - fejlesszék a Duna-Régió turisztikai, rekreációs területévé!

3. A hajózás környezetbarát fejlesztése támogatandó, de a Dunán nagyszabású műszaki beavatkozások megvalósítása nem össztársadalmi érdek. A folyó megduzzasztása sem közlekedési, sem gazdasági szempontból nem indokolt. A tudományos közlekedési előrejelzések nem támasztják alá, hogy az elkövetkező évtizedekben a Duna kelet-nyugati irányú fő szállítási útvonallá válna! A keresztgátak sorát követelő tervek kizárólag az uniós fejlesztési forrásokra áhítozó érdekcsoportoknak hoznának hasznot, míg a károkat a társadalomra hárítaná! A magyarországi folyamszakaszon a sokáig elhanyagolt hajózási útvonal felújítása hagyományos vízkormányzási és folyószabályozási módszerekkel történjen. A hajózás alkalmazkodjon az itteni vízviszonyokhoz, és ne a Dunát igazítsák a teherszállító uszályokhoz! A medermélyülés a korábbi mértéktelen kotrás eredménye: ennek következményei egyes szakaszokon a meder feltöltésével enyhítendők!

4. Megújuló energiákra hivatkozva nem szennyezhetjük el az egyik legfontosabb lételemünket, az ivóvizet! Számos példa bizonyítja, hogy a duzzasztók károsítják az ivóvízbázisokat: a duzzasztás alatti szakaszon a medermélyülés, a megduzzasztott szakaszon pedig a szennyezett hordalék kiülepedése korlátozza a vízkivételi lehetőségeket. A síkvidéki vízerőművek nem túl jelentős energiatermelését egyértelműen gazdaságtalanná teszik a kiugróan magas építési költségei, valamint az ivóvízbázisban és a környezetben okozott jelentős kár. A megújuló energiaforrások részesedésének növelését Magyarország, kedvező adottságait kihasználva, biztosítsa a geotermikus, szél- és napenergia hasznosítása útján. Ennél is nagyobb tartalékok rejlenek az energia-hatékonyság javításában, a takarékosságban, a rendszer decentralizálásában, a kommunális energiaigények zömének helyi forrásokból történő biztosításában.

5. A regionális együttműködésben rejlő lehetőségek sokféle területen gyümölcsöztethetőek. Kiemelnénk ezek közül a vasúthálózat rekonstrukcióját, a határokon átnyúló környezetszennyezést ellehetetlenítő intézményes biztosítékok kidolgozását, közös munkahelyteremtő és vállalkozásfejlesztő programok támogatását, valamint az élővilág és az élőhelyek, a talaj, a levegő és a vízrendszerek hatékony védelmét a Duna egész vízgyűjtő-területén.

Budapest, 2010. február 23.
Duna Charta

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



Sajtónyilatkozat

Előbb vizet, aztán Duna-Régiót!

A Duna Charta felszólítja a jelenlegi és a következő kormányt, hogy a Duna-Régióban való részvételünk alapfeltétele az legyen, hogy Szlovákia a Duna vízhozamának legalább a felét juttassa vissza az eredeti Duna-mederbe!
Elképzelhetetlennek tartunk egy olyan Duna-Régiót, amelyben a folyó egyik szakaszából hiányzik a víz!

Budapest, 2010. február 21.

Duna Charta

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Duna Charta 2010. március 1-i klubnapján, 18 órakor Karátson Gábor, Loosz Tamás és Bárdos Deák Péter tart beszámolót a tervezett Duna-Régióról "Előbb vizet, aztán Duna-Régiót!" címmel az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9). Az előadásokhoz kapcsolódva levetítjük a "Szigetköz - megsebzett táj" c. filmet.

A Duna 1992-ben történt egyoldalú szlovák elterelése óta a hazai Duna-szakasz felső részébe az eredeti vízhozamnak csak töredéke jut, annak ellenére, hogy a hágai per ítélete alapján Magyarországot a vízhozam legalább fele megilleti. A magyar-szlovák vita jogi lehetőségeit, a műszaki megoldási javaslatokat, valamint a Duna Chartának a tervezett Duna-Régióval kapcsolatos álláspontját ismertetik az előadók. Az előadások előtt levetítjük a "Szigetköz-megsebzett táj" c. 25 perces filmet (r. Bárdos Deák Péter, 1999.), amely bemutatja a Duna elterelése utáni állapotokat Szigetközben.

A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg. A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket.

Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz



A Duna Charta 2010. február 1-i klubnapján, 18 órakor Karátson Gábor tart előadást az 1988-as és az 1998-as Duna-tüntetésekről "Lesz-e Duna-tüntetés 2010-ben?" címmel az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).

A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg.

A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket.

Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz



2010. január 6-án rövid cikk jelent meg a Magyar Nemzetben "Újraterveznék a bősi gátat a vízügyesek?" címmel, amelyben a Duna Charta 2010. január 4-i klubnapján elhangzott elnökségi összegzésről tudósítottak. A cikk első mondata téves, és az elhangzottakkal, valamint a Duna Charta szellemiségével teljesen ellentétes állítást fogalmaz meg:
"Megszűnhet az elmúlt 10 év idilli állapota, ha nem történik semmilyen műszaki beavatkozás a Dunán - értékelte a Duna Charta elnöke, Karátson Gábor, és Bárdosi Deák Péter elnökségi tag a 2009. év egyik legfontosabb történését egy hétfői klubnapon."

Kérdésünkre a szerkesztőségben utána néztek, mi módon kerülhetett bele a cikkbe egy ilyen hamis állítás. Elmondták, hogy a számítógépes archívum szerint az eredetileg leadott kéziratban nem ilyen értelmű mondat szerepelt, annak gátellenes tartalmát egy hibás lektori javítás változtatta ellenkező értelművé. Ugyancsak helytelenül tüntették fel Bárdos Deák Péter elnökségi tag nevét.

Az eredeti mondat a szerkesztőség közlése szerint így hangzott:
"Megszűnhet az elmúlt 10 év idilli állapota, hogy nem történik semmilyen műszaki beavatkozás a Dunán - értékelte a Duna Charta elnöke, Karátson Gábor, és Bárdos Deák Péter elnökségi tag a 2009. év egyik legfontosabb történését egy hétfői klubnapon."

Hozzátesszük, egyértelműbb, és helyesebb lett volna a mondat az alábbi formában:
"Megszűnhet az elmúlt 10 évnek az az idilli állapota, hogy nem történik semmilyen műszaki beavatkozás a Dunán."

Duna Charta

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Duna Charta 2010. január 4-i klubnapján, 18 órakor, év eleji beszélgetésre várja a Duna sorsa iránt érdeklődőket az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9). A 2009-es évet összegzi Karátson Gábor és Bárdos Deák Péter.

Az EU Duna Stratégia kidolgozásához 2010. január 15-ig lehet konkrét project javaslatokat benyújtani. Várjuk mindazokat is, akik véleményükkel segítségünkre tudnak lenni olyan projectjavaslat kialakításában, amely a Duna és élővilága hosszútávú védelmét szolgálja.

A Duna Charta, kapcsolódási pontokat keresve azokkal, akiket még ma is érdekel a Duna sorsa, várja az érdeklődőket az előadásain. Napjaink erkölcsi és gazdasági összeomlásában a természet és környezetvédelem szempontjai felértékelődnek; az a csodaszerű tény, hogy legalább a nagymarosi duzzasztógát felépítését sikerült megakadályoznunk, hovatovább az úgynevezett rendszerváltás egyetlen komolyan vehető eredményeként jelenik meg. A Duna Charta minden hónap első hétfőjén délután 6 órakor várja az RS9 színházban azokat, akiknek fontos az egészséges környezet, akiknek fontos a jövő nemzedékének az egészséges környezethez, a tiszta ivóvízhez való joga, akik a Dunát, mint élő folyót szeretnék megőrizni az unokáik számára. Programjainkon előadásokkal, vetítésekkel várjuk az érdeklődőket. Szeretettel várunk mindenkit! Duna Charta RS9 Színház 1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz





A Duna Charta 2009. december 7-i klubnapján, 18 órakor Götz Sándor (Götz Mérnökiroda) tart előadást "A vízi közlekedés és a közlekedési, szállítási logisztika megváltozása a fenntartható fejlődés érdekében" címmel az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).

Az előadás bemutat egy, a környezetvédelem alapján megfogalmazott hajózási koncepciót. Ismertetésre kerül egy kifejlesztés alatt álló, közösségi közlekedésre használható újgenerációs hajótípus, valamint az e típusban alkalmazott újdonságok alapján kialakítandó újgenerációs teherhajó, amely alternatívája lehet a hagyományos teherszállító hajóknak. Megtudhatjuk, hogy az uniós előírások milyen követelményeket támasztanak a hajók konstrukciós előírásaiban.

"Vízlépcsőt és demokráciát!" - így hangzott a pártállam utolsó környezetvédelmi miniszterének jelszava. A rendszerváltás után 20 évvel, most nyugati lobbiérdekekhez kapcsolódva próbálják befejezni a bős-nagymarosi erőműrendszert. A Duna Régió Stratégiában egyre nyíltabban jelennek meg a duzzasztási tervek. Az előadást követő beszélgetésre várjuk mindazokat, akik a dunai duzzasztási tervek elleni fellépést nem (csak) a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által finanszírozott, a hazai VKI-t levezénylő konzorcium keretén belül - és elvárásai alapján - tudják elképzelni.

Szeretettel várunk mindenkit!

Duna Charta

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz



A Duna Charta 2009. november 2-i klubnapján, 18 órakor Karátson Dávid (egyetemi docens, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének vezetője) tart előadást, "A Duna magyarországi szakaszának földtörténete" címmel az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).
Az előadást követően Karátson Gábor és Bárdos Deák Péter tart tájékoztatót a Duna duzzasztásának legújabb terveiről: hogyan válhat a vizeink jó ökológiai állapotát javítani hivatott Víz Keretirányelv, és az Európai Unió Duna Régió Stratégiájának magyar koncepciója a dunai duzzasztási tervek melegágyává?

...vissza az "események" menűponthoz



Dr. Nagy Andor, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, a Duna Charta, a Reflex és a Védegylet közös állásfoglalása.
Sajtónyiltakozat, 2009. szeptember 21.

Jelen sajtónyilatkozatban a Duna Charta, a Reflex és a Védegylet, valamint dr. Nagy Andor, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke kinyilvánítják, hogy a köztük lévő félreértések alapvető oka a médiában megjelent pontatlan híradások voltak.

Dr. Nagy Andor és a fenti civil szervezetek megállapították, hogy a bős-nagymarosi üggyel, valamint a Duna hasznosításával, rehabilitációjával kapcsolatos céljaik igen közel állnak egymáshoz.
Mindkét fél kategorikusan elveti a dunakanyari duzzasztó megépítését, és elfogadhatatlannak tartja, hogy ivóvízbázisokat károsító létesítmények épüljenek a hazai Duna-szakasz bármely szakaszán. Elfogadhatatlannak tartják az olyan kezdeményezéseket, amelyek a magyar-szlovák tárgyalásokon a magyar esélyeket rontják. Csak olyan megújuló energiaforrások hasznosítását tartják elképzelhetőnek, amelyek nem veszélyeztetik az ivóvízbázisokat. Álláspontjuk szerint a dunai hajózást hagyományos vízkormányzási módszerekkel, ésszerű, az uniós hajózási ajánlásokat nem túlteljesítő paraméterekkel, a Duna sajátosságait is figyelembe véve kell megoldani.
Megengedhetetlennek tartják, hogy uniós támogatásokat környzezet- és természetkárosító beruházásokra használjanak fel. Támogatják, hogy a Víz Keretirányelvben foglalt ökológiai célok és ajánlások maradéktalanul, közösen, a szlovák és a magyar oldalon egyaránt érvényre jussanak.

Budapest,
2009. szeptember 21.

Duna Charta dr. Nagy Andor
Karátson Gábor Országgyűlés Környezetvédelmi
Bizottságának Elnöke

Reflex Környezetvédő Egyesület
Lajtmann József

Védegylet
Vida Viktor

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



Hármat mondok, nyolc lesz belőle
2009. augusztus 12.

Megtévesztő adat került bele az uniós Víz Keretirányelv végrehajtására hivatott Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv szigetközi tervezetébe. Kérdéses, hogy ez adminisztratív hiba, vagy azért történt, hogy eltitkolják, hogy a mintegy 40 kilométeres szigetközi Duna-szakaszra nyolc gátat terveznek építeni. Így nem csak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szigetközi társadalmi vitája vált értelmetlen színjátékká, de ezzel a tervezettel a Magyar Kormány valótlan adatokat tartalmazó dokumentumot fog Brüsszelnek átadni.

Az Európai Unió területén irányadó, úgynevezett Víz Keretirányelv (VKI) előírja, hogy a vizeinket 2015-re jó ökológiai állapotba kell hozni. A beavatkozásokat az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (OVGT) fogja rögzíteni, amelynek társadalmi vitáját az év végén kell lezárni.

Az OVGT Szigetközt érintő része az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) közreműködésével készült el. Már most megállapítható, hogy a tervezet az uniós Víz Keretirányelvvel sajnálatos módon több ponton ellentétes, a Szigetközre, és a vízkészletekre káros. A tervezetbe ugyanis szó szerint átvették az úgynevezett Szigetközi Természetvédelmi Egyesület (SZITE) kifejezetten technokrata szemléletű, erősen vitatott, bár helyi szinten már több éve propagált javaslatát, amely a mintegy 40 kilométeres szigetközi Duna-szakasznak három keresztgáttal történő duzzasztását irányozza elő (ún. "SZITE-javaslat").

Ugyanakkor zajlik egy tudományos nemzetközi szakértői vizsgálat a Szigetköz hosszú távú, fenntartható rehabilitációjáról a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban (KVVM). A lehetséges műszaki megoldások között szintén megjelenik a SZITE többgátas terve, ám ebben már jóval több gáttal számolnak, mint a föntebb említett "SZITE-javaslat" esetében . A minisztérium által nemrégiben nyilvánosságra hozott előzetes megvalósíthatósági tanulmányban a SZITE terve az úgynevezett "sűrűn alkalmazott duzzasztás" kategóriában szerepel, tehát nem három, hanem nyolc gát építését irányozza elő. A KVVM tanulmányából egyértelműen kiderül, hogy műszaki megvalósítás szempontjából a SZITE háromgátas javaslatát nem, csak a nyolcgátas javaslatát vizsgálják.

Hogy a három- illetve nyolcgátas tervek készítői ne tudtak volna egymás anyagáról az kizárható. Egyrészt a nyolcgátas KVVM anyag egyik szakértője ugyanaz az ÉDUVIZIG-igazgató, aki a SZITE terveire alapozott háromgátas szigetközi vízgyűjtő-gazdálkodási tervet a nyilvánosság számára bemutatta, másrészt a KVVM egyik vízügyi főosztályvezetője a SZITE volt elnöke.

Mindenesetre nem tarthatjuk véletlennek, hogy ugyanaz a műszaki javaslat, ami a KVVM tudományos jellegű szakértői anyagában még a Duna sűrű, nyolc helyen történő duzzasztását irányozza elő, az a helyiek informálásában már "csak" három duzzasztót tüntet fel.

A SZITE és az annak javaslatát propagáló politikusok az uniós tisztségviselőket, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának tagjait, továbbá a civil szervezeteket és a helyi lakosságot is megtévesztették a terv valódi műszaki paramétereinek elhallgatásával:

1. A jelenlegi szigetközi tervezettel a Magyar Kormány valótlan adatokat tartalmazó dokumentumot fog átadni Brüsszelnek. Hogy három, vagy nyolc keresztgát épül-e a szigetközi Duna-szakasz 40 kilométeres szakaszára (átlagban egy gát 5 kilométerenként!), az semmilyen szempontból sem lényegtelen, hiszen érinti a várható költségek, az ivóvízbázisok a víztisztaság, az árvízvédelem, a talajvízszint, és az ökológiai rendszerek kérdését.

2. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben közölt valótlan adatok az uniós Víz Keretirányelv egyik alapelvét, a tervezet társadalmi megvitatását értelmetlen színjátékká degradálják, hiszen a résztvevő civil szervezeteknek, és állampolgároknak hamisan feltüntetett adatok alapján kell a tervezetről véleményt formálniuk.

3. Mivel nyolc duzzasztó sokkal jobban megemeli az árvízi szintet, mint három duzzasztó, így a nyolcgátas terv elhallgatásával a szigetközi lakosság és döntéshozók megnyerése a tervezet számára könnyebbé válik, mivel a helyiek nem tudják megítélni a tervezett beavatkozás tényleges kockázatát.

Jogosan merül fel az igény, hogy megtudjuk: a SZITE rendezvényein rendre megjelenő környezetvédelmi miniszter, a helyi országgyűlési képviselő, valamint a SZITE tervét propagáló helyi politikusok, polgármesterek tudtak-e arról, hogy a Szigetközben lakókkal megtévesztő terveket akarnak elfogadtatni?

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben található valótlan, hamis adatok feltüntetése miatt az alulírott civil szervezetek a kormányhoz, illetve közvetlenül Brüsszelhez fordulnak, kérve az eset kivizsgálását, valamint a jelenlegi szigetközi vízgyűjtő-gazdálkodási terv törlését, és helyette egy korrekt terv társadalmi vitára bocsátását.

Forrás:
- http://www.szite.hu/index.php?p=page@content&pid=12
- www.bosnagymaros.hu

Aláírók:
- Duna Charta
- Védegylet

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Szite elnézést kért a Duna Chartától

A Szigetközi Természetvédelmi Egyesület (Szite) vezetősége honlapján kért elnézést a Duna Chartától, amiért a "Kossuth Rádió - Zöldövezet - Duna Charta - Sajtó van, tudás nincs" cikkükben azt állították, hogy "a Duna Charta annak idején hét fenékküszöbös megoldást támogatott." Azaz a Szite honlapja szerint a Duna Charta korábban a Duna szigetközi szakaszának hét fenékküszöbbel való megduzzasztását támogatta.

A Szitének ez a Duna Charta jó hírét sértő állítása amiatt is megdöbbentő, mert a Duna Charta a megalakulásától fogva határozottan fellépett a Dunaszaurusz megvalósítása ellen. A Duna Charta soha, egyetlen fórumon sem támogatta és nem is javasolta egyetlen fenékküszöb, vagy bármilyen duzzasztó megépítését a Dunán, hanem határozottan fellépett ellenük. A Szite állítása azért is abszurd, mert szöges ellentétben áll a Duna Chartának az alapító okiratában is rögzített hitvallásával.

A Szite vezetősége 2009. július 13-i helyreigazításában elismerte, hogy a honlapjukon található állításuk alaptalan és helytelen volt, mert korábban a Duna Kör tett ilyen javaslatot, és nem a Duna Charta.
( http://www.szite.hu/index.php?p=list@news&aid=33)
A teljesen alaptalan, a Duna Charta jó hírét sértő állítás magyarázataként azt hozták fel, hogy a Duna Charta saját honlapján, a szervezet bemutatásban az szerepel, hogy : "A Duna Charta 1997-ben alakult meg, részben a Duna Kör addigi tagjaiból, részben a Duna mozgalomhoz más szálakon kötődő környezetvédőkből és rokonszenvezőkből"

Szintén a honlapunkon szerepel, pár sorral az fenti idézet alatt található a következő mondat, ami ezek szerint már elkerülte a Szite figyelmét:

"Az elkövetkező években a Duna Charta határozott és nyilvános fellépése háttérbe szorította a valójában Szigetköz totális vízügyi szabályzását szorgalmazó rehabilitációs terveket, amely a Duna Körrel való, kezdetektől feszült viszony teljes megromlásához és a Duna Kör tevékenységétől való teljes elhatárolódáshoz vezetett."

A Szite az elmúlt időszakban több alkalommal indulatosan támadta a "budapesti" zöldeket, köztük a Duna Chartát és a Védegyletet, emiatt azt vártuk volna, hogy tisztában vannak azzal, mely szervezet milyen álláspontot képvisel, és milyen szigetközi rehabilitációs módszert támogat. A Szite - a hamis, és visszavont - állításából, valamint a magyarázatukból viszont úgy tűnik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a különféle zöld szervezetek milyen álláspontot képviselnek a szigetközi Duna-szakasz és mellékágrendszere rehabilitációjának kapcsán. Véleményünk szerint nem csak azt illett volna tudniuk, hogy a "hét gátast megoldást" nem a Duna Charta, hanem a Duna Kör terjesztette elő, de azt is, hogy ezt évekkel a Duna Charta megalakulása után tették. Figyelemre méltó az is, hogy a Szite számos alkalommal a szakértelem hiányával vádolta meg a "budapesti" zöldeket, míg a saját szervezetük legfőbb értékeként a szakértelmet jelölték meg. Úgy látszik, a szakértelembe ez is belefér... Így különös értelmet kap a már visszavont cikkük címének vége is: "- ...Sajtó van, tudás nincs" Az ügy pikantériája, hogy a Duna Charta nem is kereste meg a Szitét sajtóhelyreigazítás ügyében, ilyen kérelemmel kizárólag a Kisalföld c. napilaphoz fordult (lásd előző közleményünk).

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Duna Charta helyreigazítást kért a Kisalföld c. újságtól,

mert az hamis, megalapozatlan, a Duna Charta jó hírét sértő állítást tett közzé a napilap 2009. június 10-i számában. Az újság szerint a Duna Charta korábban a Duna szigetközi szakaszának hét fenékküszöbbel való megduzzasztását támogatta.
Az elmúlt időszakban a Kisalföld c. napilapban több cikk foglalkozott a szigetközi vízpótlással, a Szite (Szigetközi Természetvédelmi Egyesület) javaslatával. Ezekben a cikkekben több olyan állítás is megjelent a Duna Charta, a Védegylet és a Reflex állásfoglalásaival, tevékenységével kapcsolatban, amelyek igazságtartalma erősen vitatható, és amelyek egyértelműen rossz színezetben tüntetik fel a Duna Chartát és a Védegyletet. Bár a pártatlan újságírás szabályai megkövetelnék, hogy az újság mindkét fél álláspontját közvetítse az olvasók felé, a Kisalföld úgy kommentálja a Szite javaslatát ellenző Duna Charta és Védegylet tevékenységét, hogy a két zöld szervezet véleményét évek óta nem kérdezi meg.
A 2009. június 10-i számban a Kisalföld már egyenesen azt állította, hogy Duna Charta korábban a Duna szigetközi szakaszának hét fenékküszöbbel való megduzzasztását támogatta:
"Érdekesség még ebből az aspektusból, hogy a Duna Charta annak idején hét fenékküszöbös megoldást támogatott".
A fenti kijelentés valótlan, minden alapot nélkülöz és a Duna Charta jó hírét sérti. Emiatt a Kisalföld főszerkesztőjéhez fordultunk helyreigazítási kérelemmel.

Helyreigazítási kérelem:

Kisalföld napilap
Kiadó és szerkesztőség
9021 Győr, Újlak u. 4/a.
Nyerges Csaba úr
Kisalföld napilap főszerkesztője r.
Németh D. László úr
A kisalföld.hu főszerkesztője r.

Tárgy: helyreigazítás kérése

Tisztelt Főszerkesztő Urak!

Alulírott Karátson Gábor és Bárdos Deák Péter, a Duna Charta Egyesületet képviselői jogi képviselőnk útján az alábbi ügyben fordulunk a T. Szerkesztőségekhez:

A Kisalföldcímű napilap 2009. június 10-i számában jelent meg a Szigetköz rehabilitációjával kapcsolatos cikkük Cséfalvay Attila tollából, "Szigetköz kereszttűzben" (továbbiakban: cikk) főcím alatt. A cikk alcíme a következő volt : "A "hivatásos" zöldek újra a helyi megoldás ellen vannak."

Ugyanezzel a főcímmel ugyanezen napon a kisalföld.hu oldalon a cikk a lap on-line kiadásában is nagy nyilvánosságot kapott. A hivatkozott cikk a mai napig elérhető az internetes kiadásban, nyomtatott változatát a levelünk 1-2. mellékleteként csatoljuk.

A cikk előzménye az Mr1-Kossuth Rádió 2009. május 30-i műsora volt, mely bárki számára elérhető és korlátlanul visszahallgatható a rádió on-line hangtárában. A cikkben a tiltakozó zöld szervezetek között név szerint említik a Duna Charta Egyesületet. A nyomtatásban megjelent cikk harmadik hasábjában kiemelt betűmérettel és szedéssel a következő mondat szerepel:

"Érdekesség még ebből az aspektusból, hogy a Duna Charta annak idején hét fenékküszöbös megoldást támogatott".

A Duna Charta küldetése, hogy a Duna ökológiai állapotát megőrizze és fellépjen a Duna jelen, vagy jövőbeli állapotát károsan befolyásoló, ökológiai értelemben szükségtelen, vagy indokolatlan beavatkozások, így a gátépítések ellen. A Duna Charta a kezdetektől határozottan fellépett a dunaszaurusz megvalósítása ellen. Valójában a Duna Charta soha, egyetlen fórumon sem támogatta és nem is javasolta egyetlen fenékküszöb, vagy gát megépítését a Dunára. Ezen állítás azért is abszurd, mert szöges ellentétben áll a Duna Charta alapító okiratban is rögzített hitvallásával. Az idézett állítás tehát a valóságnak nem felel meg.

Az Egyesület nevében a Ptk. 79. § (2) szakasz rendelkezéseinek megfelelően az alábbi helyreigazítás megjelentetését kérjük a T. Szerkesztőségektől. A helyreigazítást mind a nyomtatott, mind pedig az on-line kiadásban kérjük megjelentetni, a sérelmezett állítást tartalmazó cikkel azonos rovatban, megegyező betűméretben és szedéssel:

"A 2009. június 10-i számunkban, "Szigetköz kereszttűzben" című cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Duna Charta a Szigetköz rehabilitációjával kapcsolatban bármikor hét fenékküszöbös, vagy bármilyen duzzasztásos megoldást támogatott volna. A cikkben a környezetvédő szervezetek álláspontjáról megkérdezésük nélkül közöltünk véleményt. A fentekből eredő valótlan közlésért a Szerkesztőség nevében az érintett Duna Chartától elnézést kérünk."

Sérelmezzük a cikket jegyző újságíró, Cséfalvay Attila úr elfogult és tendenciózusnak tekinthető munkamódszerét. A szerző anélkül készít a környezetvédők, ezen belül a Duna Charta működését is minősítő, a szerző súlyos elmarasztaló értékítéletét közvetítő sajtócikkeket, hogy az érintett szervezetek képviselőinek a véleményét közvetlenül megkérdezné és tényszerűen közölné.

E tendenciózus módszer hosszabb ideje tetten érhető a szerző más környezetvédelmet érintő cikkeiben, melyben a Dunával kapcsolatban a környezetvédő szervezetek, a Duna Charta, a Védegylet, vagy a Reflex Egyesület álláspontját "ismerteti".

Erre példa a 2009. május 26-án ugyancsak az Önök hasábjain megjelent "Aggódó" levelek zöldektől c. cikk, mely esetben szintén elmulasztotta Cséfalvay úr a Duna Chartát megkérdezni. E tendenciózus és elfogult gyakorlat miatt a helyreigazítással egyidejűleg etikai eljárást kezdeményezünk a MUOSZ-nál.

Amennyiben a helyreigazítási igényünknek nem tesznek eleget a törvényes határidőn belül, akkor az Egyesületünk a jog erejével kényszerül helyreigazítási igényét érvényesíteni. Ez utóbbi nem kívánt esetben megfontoljuk az Egyesületünk jó hírét súlyosan sértő valótlan állítás miatt egyéb igények előterjesztését is.

Budapest, 2009. július 7.

Tisztelettel:
Karátson Gábor Bárdos Deák Péter
A Duna Charta Egyesület nevében
Képv.:

Dr. Loósz Tamás
ügyvéd

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Környezetvédelmi Bizottság elnökénél Nagymaros is szóba jöhet

Sajtóközlemény, 2009. június 3. - Duna Charta, Reflex, Védegylet

Nagy Andor (KDNP), az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának mindössze két hete megválasztott elnöke olyan kijelentést tett egy szigetközi kerekasztal-konferencián, miszerint "ha kell Nagymarosról is lehet vitát folytatni", azaz véleménye szerint a Nagymarosra tervezett gát felépítése is szóba jöhet. (1)

Nagy Andor kijelentése egyértelműen gyengíti a magyar tárgyalási pozíciót a Dunával kapcsolatos magyar-szlovák kormányközi tárgyalásokon. Emiatt a Duna Charta, a Reflex és a Védegylet levéllel fordul az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnökeihez, hogy frissen kinevezett elnöküknek bizottsági meghallgatását kezdeményezzék a nagymarosi gáttal kapcsolatos állásfoglalása miatt.

A nagymarosi Duna-gát ötletét lehetséges alternatívaként felmelegítő Nagy Andor kijelentése teljességgel érthetetlen, hiszen a Fidesz a gát ellenes tüntetéseket a rendszerváltás előtt és után is aktívan támogatta.

Mint ismeretes a költséges, környezetromboló és minimális áramot termelő nagymarosi vízerőmű építését a rendszerváltás legnagyobb tüntetéseinek hatására még az MSZMP utolsó kormánya állította le Németh Miklós miniszterelnök idején 1989-ben. A Horn-kormány az utolsó napjaiban kötött titkos megállapodást Szlovákiával, egy Nagymaroshoz közeli (pilismaróti) gátról, ám ezt szintén több tízezres demonstráció utasította el 1998-ban.

A Fidesz 2009. március 28-án, néhány hete bemutatott "Felelősséggel a környezetünkért - Magyarország Környezetvédelmi Stratégiája" című környezetpolitikai anyaga egyértelműen egyértelműen Nagy Andor álláspontjával szemben fogalmaz: "Nem támogatjuk folyóink, költséges, természetkárósító, vízbázisainkat tönkretevő, vízlépcsőkkel való beépítését." (2)

Hasonló - Nagy Andoréval teljességgel ellentétes - véleményt ad közzé Prőhle Gergely, az egykori Orbán-kormány közigazgatási államtitkára a Heti Válasz 2009. május 14-i számában "Versengés a Duna-völgyben" című cikkében, miszerint: "a magyar diplomácia részéről az lenne a legnagyobb eredmény, ha már a Dunaszaurusz újbóli napirendre kerülését is el lehetne kerülni". (3)

A föntebb említett, pár napja lezajlott szigetközi rendezvényen felolvasásra került Hegyi Gyula (MSZP) EP-képviselő levele, amelyben ellenezte, hogy környezetet károsító nagymarosi Duna-gát, vagy ahhoz hasonló beruházás épüljön.

A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete a szlovák-magyar Duna-ügy kapcsán kimondja, hogy Magyarország nem kötelezhető alsó duzzasztó építésére. Emellett érvényes kormányhatározat rögzíti, hogy Nagymarosnál nem épít Magyarország duzzasztót.

A fentiek miatt indítványozzuk Nagy Andor Környezetvédelmi Bizottság előtti meghallgatását.

(1) Kisalföld, 2009. május 26., "Aggódó levelek zöldektől", Cséfalvay Attila
(2) Felelősséggel a környezetünkért - Magyarország Környezetvédelmi Stratégiája,
http://fidesz.hu/download/kvi_pr_nyomdaba_090318_04_01.pdf
(3) Heti Válasz, 2009. május 14., Versengés a Duna-völgyben,
Prőhle Gergely
http://hetivalasz.eu/cikk/0905/22431

Aláírók:

Duna Charta
Reflex - Győr
Védegylet

További információ:

Bárdos Deák Péter
Duna Charta
06 20 357 4785
E-mail:dunacharta@dunacharta.hu

Vida Viktor
Védegylet
06 70 205 5879
E-mail:iroda@vedegylet.hu

Háttér:

Nagy Andor életrajza:
http://kdnp.hu/kdnp/parlamenti-frakcio/nagy-andor

Bárdos Deák Péter és a Védegylet volt elnöke, Karátson Gábor cikke a témával kapcsolatban itt érhető el:
http://greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=21645

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



A Duna Charta 2009. júniusi klubnapján, 18 órakor Csányi Béla (Vituki)
tart előadást, "Fényképes beszámoló a II. Duna expedícióról" címmel.
az RS9 színházban (1075 Budapest, Rumblach S. u. 9).
Figyelem! Június első hétfője Pünkösd, emiatt a klubnapunkat kivételesen a rákövetkező napon, június 2-án, kedden tartjuk!

...vissza az "események" menűponthoz



Nagymarosi gát - újratöltve?

Ha ló nincs, szamár is jó; ez a cinikus elv, a rendszerváltozás értelmének megkérdőjelezéseként, brutális nyíltsággal kezd felszínre törni a végérvényesen soha le nem győzött, csupán taktikusan háttérbe húzódott bős-nagymarosi tervvel kapcsolatban, látszólag anarchisztikus napjainkban. Látszólagos anarchiáról beszélünk, mert itt nem összevisszaságról van szó. Ha az MSZMP, majd az MSZP koalícióban az SZDSZ-szel nem tudta befejezni a Művet, Nagymarosostul, mindenestül, mert útjában álltak a handabandázó környezetvédők és hazafiak, építse meg akkor a gátakat a KDNP és a Fidesz.
Az MSZMP örök. Látnivaló, hogy a következő választásokat a Fidesz fölényesen meg fogja nyerni; az MSZMP arctalan erőinek nincs más feladatuk, mint hogy ráüljenek a kedvező hullámra, beépüljenek a KDNP-be és a Fidesz-be, megmutassák nekik, mekkora pénzeket lehet Brüsszelből lehívni, és a győzelem mámoros pillanatában meggyőzzék őket, hogy ideje már építkezésekbe fogni. A magyarokat könnyű becsapni, elég, ha elkezdünk nekik leküzdendő tabukról beszélni, ezúttal Nagymarossal kapcsolatban.
Nem kell ahhoz a húsosfazekak közelében ülni, hogy észrevegye az ember a gyanús jelek szaporodását, a startpisztoly dörrenése azonban, a Dunaszauruszt megálmodó Mosonyi Emil halálhírét követően Bertók Lászlónak a Magyar Nemzet május 17-i számában megjelent cikke volt, amely szintén leküzdendő tabukról beszélt, és arról, hogy "Mosonyi Emil vízmérnök sem lehetett próféta a saját hazájában".
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Mosonyi nemzetközi mércével is jelentős munkásságát sok elismeréssel méltatták. Ám kivételes képességeit az ország szempontjából katasztrofális módon használta fel, elsősorban a bős-nagymarosi erőmű tervezésével, és annak több évtizeden keresztül tartó szorgalmazásával, miközben a globális környezeti változások évtizedeiben a világ rég túlszaladt az általa képviselt szemléleten. Az ökológia nem egy ízben írta már át a tudományos eredmények jelentőségét és ezzel az alkotó megítélését is: a legelgondolkodtatóbb példa P. H. Müller esete, aki az 1970-es években betiltott DDT-vel kapcsolatos kutatásaiért 1948-ban Nobel díjat kapott.

A vízügy történetének megítélése tele van kérdőjelekkel. Míg szakmai berkekben sokan a tényekről megfeledkezve hozsannáznak a múlt nagyszabású tájátalakítási munkálatainak, addig egyre többen ébrednek rá arra is, mennyi kárt okoztak a hibás vízügyi beavatkozások. Szegedet például a Tisza helytelen szabályozásának következményeként mosta el az 1879-es nagy árvíz! Az árterületek csökkentése, az ártéri mezőgazdaság, állattartás felszámolása miatt földönfutóvá váltak tömegei kezdetben a kialakulófélben lévő magyar kapitalizmus ipari tartalékhadseregét adták, néhány évtizeddel később az Amerikába kitántorgók tömegét duzzasztották. A Hanság lecsapolása csak sztalinizmus lendületében tűnt sikersztorinak, a Duna-Tisza közének vízlevezető árkokkal való szétszabdalásának eredményét pedig ma már a terület elsivatagosodása hírdeti. A kiskörei víztározót és a létrejött Tisza-tavat a hazai vízügy büszkeségeként említik, noha már építésekor sem tudták felduzzasztani a tervezett vízszintre, mert a környező tanyák a megemelkedett talajvízszint miatt kezdtek összedőlni (ami jól jelzi a kor jeles vízmérnökeinek, köztük Mosonyi Emilnek a mérnöki előrelátását). Azóta a Tisza 50 százalékban feltöltötte a tavat, és már csak néhány évtized kell ahhoz, hogy fokozatosan az egész tó mocsárrá alakuljon át.
Mosonyi Emil életpályájának elemzésekor nem tekinthetünk el attól, hogy egy év híján kerek egy évszázadot élt meg, és ezalatt az idő alatt nem csak a műszaki tudományok, de az ökológia is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az 1910-ben született Mosonyinak a Horthy-korszakban kezdődő karrierje a Rákosi-korszakban ér hazai csúcspontjára, majd 1964 után nyugaton folytatódik. A vízépítő szakmának a múlt század 30-as éveiben elért látványos - leginkább szovjet - eredményei minden bizonnyal inspirálólag hatottak az ifjú vízépítő mérnökre. 22 éves egyetemista, amikor beüzemelik a dnyeperi (Európában akkor legnagyobb) vízerőművet (1932). 45 éves, amikor elkezdik építeni a Kujbisevi víztározót, Európa legnagyobb víztározóját (1955). 50 éves, amikor megépítik az Aral tó kiszáradását előidéző (a tavat tápláló folyókat megcsapoló) csatornákat (1960). 67 éves, mikor aláírják a bős-nagymarosi erőműrendszer szerződését (1977).
78 éves, amikor megalakul az IPCC, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (1988). 80 éves, amikor Európában elkezd jelentősen csökkenni az ózonréteg (1990).
87 éves, amikor megszületik a Kiotói egyezmény (1997). 90 éves, amikor a nagypolitika beismeri a globális felmelegedés, a klímaváltozás tényét (2000).
Mosonyi, amikor a magyar-szlovák államközi szerződést aláírják, már nyugdíjas korú. Egy idős embernek végül is nem vethető a szemére, ha szakemberként nem tud megújulni, és még 95 évesen is azt az álláspontot képviseli, amelyet ötvenes éveiben. Munkássága méltatásában rendre kiemelik, hány országban tervezett vízerőművet. Ha a felsorolást megnézzük (Ghána, Nigéria, Burma, Egyiptom, Pakisztán, Kína stb.) láthatjuk, csupa fejlődő ország, ahol nem hogy a 60-as, 70-es években, de még ma sem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a környezetvédelemnek. A mi vízépítő mérnökeink környezetvédelmi érzékenységének viszont 2010 felé haladva mégiscsak meg kellene már haladni a 1970-es évekbeli fejlődő országokét.

Az elmúlt évtizedekben a technokrata szemlélet szinte felfoghatatlan válságba sodorta a Földet és az emberiséget. Ez idő alatt olyan vízügyes generációk nőttek fel, és jutottak pozícióba hazánkban, akik szemléletükben ugyanúgy nem változtak, mint Mosonyi Emil 80 és 100 éves kora közt, és terveiket hallgatva az ember úgy érzi, mintha a sztalini kor vízmérnökei reinkalnálódtak volna kis hazánkban. Hinné-e valaki ép ésszel, hogy pár éve még komoly vízügyi tervek készültek, hogy a Rába vizét bevezessék a Balatonba? Hogy komoly tervek vannak jelenleg arról, hogy a Mosoni-Duna torkolatát arrább helyezzék? Hogy jelenleg is tervek készülnek arról, hogy a szigetközi, alig 35 kilométeres Duna-szakaszra 3 gátat építsenek a magyar vízügyi szakemberek? Ezek után talán az sem meglepő, ha a szentendrei vízbázist és Budapest vízellátását tönkretevő nagymarosi erőmű megépítését is újra szorgalmazni kezdik, ki tudja, már hányadszor!
A hazai vízügy meghatározó szakemberei mintha még mindig az 50-es évek "legyőzzük és átalakítjuk a természetet" szemléletében élnének. Céljuk nem az, hogy a kor kihívásaira, a globális felmelegedés látható következményeire korszerűen válaszoljanak (az ivóvízkészletek fokozott óvása, a nagy biológiai sokféleségű vízparti élőhelyek őrzése, a természetes környezet, a természetközeli vízpartok rekreációs célú megtartása). Mára eljutottunk oda, hogy alig van szabad vízfolyása az országnak, nincsenek természetes, természetközeli folyó-partszakaszok, vagy ha vannak is, azokra a vízügy úgy tekint, mint műszaki önmegvalósításának újabb terepére, hogy az ílymódon megnyert pályázatokkal és közbeszerzésekkel tartsa működésben az eszközparkját és alvállalkozói rendszerét.

Egyre több közgazdasági szakember állítja, hogy a nem is oly távoli jövő igazi kincse a "kék arany"-nak nevezett víz lesz. Vannak országok, ahol a globálisan beszűkülő vízkészletek miatt elképzelhetetlen volna, hogy több mint 50 évvel ezelőtt kiötölt duzzasztókat építsenek ivóvízbázisok tetejére, és bizonyára vannak olyan országok ahol egy ilyen célt kitűző konferenciát a környezetvédelmi miniszter széles ívben elkerülne. A mi országunk nem ilyen ország.
Az, hogy ma Magyarországon egyes körök, összhangban a szlovák érdekekkel, a bős-nagymarosi erőműrendszer eredeti tervének megvalósítására törekednek, nem újdonság. Hogy olyan tervek megvalósításáért küzdenek, amelyek a dunai ivóvízbázisokat elszennyeznék, tönkretennék, nem újdonság. Hogy olyan konferenciákat szerveznek, olyan műszaki tervekkel állnak elő, amelyek a folyamatban lévő, a Szigetköz vízellátását rendezni kívánó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások magyar esélyeit rontják, nem újdonság az sem. Az viszont újdonság, hogy ezeken a kerekasztal megbeszéléseken most már rendre megjelenik a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a saját minisztériumában folyó, több éves munka eredményességét veszélyeztetve ezzel. Tavaly októberben, a térség MSZP-s képviselőjének vezetésével szerveztek először ilyen kerekasztal-konferenciát Budapesten. A helyi lobbyérdekeket szolgáló, a helyi vízügyi vezetők által erősített "környezetvédő szervezet", a Szite által kidolgozott műszaki javaslat szerint a 35 kilométer hosszúságú szigetközi Duna-szakaszra három gátat kellene építeni, aminek már magában véve is az ivóvízbázist súlyosan veszélyeztető hatása volna; ezt az önkényes ötletet pedig miniszteri megnyitóval tárták a nyilvánosság elé.
Akkor még azt hihettük, hogy a miniszter csak tájékozatlansága miatt jelent meg a kormányzat több éves erőfeszítéseit gyengítő kerekasztal megbeszélésen. Idén májusban viszont egyértelművé vált, hogy a miniszter nagyon is céltudatosan jelenik meg a Szigetköz vízellátását a "bős-nagymarosi ügytől függetlenül" megoldani kívánó (?!!) helyi képviselői kezdeményezésen, méghozzá nem is egyedül, hanem az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának KDNP-s elnökével együtt. Bár a kerekasztal-megbeszélés hivatalos programja az volt, hogy bejelentsék az Alsó-Szigetköz vízpótlásának 6 milliárd, a Mosoni-Duna rehabilitációjának 5 milliárd forintos támogatását (már az is kétségeket ébreszt, hogy a Mosoni-Duna "egységes vonalvezetésű partjának kialakítására" a jelenlegi gazdasági helyzetben valóban kell-e milliárdokat költeni?), de nem felejtettek el kitérni a helyi képviselőnő által szorgalmazott három gát építésének tervére sem. Meglepő módon mind a miniszter, mind a környezetvédelmi bizottság elnöke biztosította a megjelenteket, hogy támogatják a helyi képviselőnő össz-szigetközi álláspontként propagált elképzelését (amely a szigetközi kavicsrétegek alatti ivóvízbázist elszennyezné). Ami figyelemre méltó, ugyanis a minisztériumban nyár közepére ígérik, hogy a Stratégiai Környezeti Vizsgálat eredményeként leteszik az asztalra a környezetvédelmi minisztérium javaslatát, hogy milyen műszaki megoldást javasolnak megvalósításra Szigetközben.

Amikor viszont erről Németh Zsoltot, a Külügyi Bizottság elnökét kérdeztük, ő elmondta, hogy határozottan ellenez minden olyan tervet és lépést, amely a magyar-szlovák tárgyalások Magyarország számára kedvező kimenetelét veszélyezteti. A fenti eljárásokról pedig megalapozottan feltételezhető, hogy ebbe a körbe tartoznak; a hágai eljárásra gyakorolt hatásukat tehát mielőbb alapos elemzés tárgyává kell tenni. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye valóban politikai, sőt, nem csekély mértékben pszichiátriai kérdés; mert hát mi szükség volna egy ilyen ökológiailag iszonyatosan romboló, viszont rendkívül költséges és energetikailag csekély hasznot hajtó Műre? Semmi. Szinte semmi, ha eltekintünk attól, hogy egy szűk gazdasági és technológiai érdekcsoport így tetszőleges ideig élősködhetne tovább az akkor már egyetlen hatalmas holttetemmé váló ország testén.
A bős-nagymarosi ügynek mély értelme van. Nem hiába, hogy az "előző rendszer" - rendszernek rendszer, de aligha "előző" - bukását elsősorban a nagy dunai tüntetések okozták (valami azért mégiscsak összeomlott). Apokaliptikus időket élünk, és az apokalipszis lelepleződést jelent; kísérteties szakadékban tárul fel előttünk ember és ember, ember és természet viszonyának végromlása. A nagymarosi körtöltés elbontása is, annakidején, az ebből való megváltódás reményét testesítette meg. Ma is még, újra, mint valami résen, betör hozzánk valami fény, amely felé fordulnának az emberek. Ha ebbe a résbe megint beleállnak a gátépítők, akkor ebben az országban már soha többé nem fog hinni senki senkinek. Akkor sem, ha megint sikerül bemesélni az embereknek, mint 2004 decemberében, a népszavazáskor, hogy ennek így kell lennie.
Akkor Isten legyen irgalmas nekünk. "Magyarországon mindenki torkig van", mondta Orbán Viktor - torkig vagyunk a vízlépcsőépítőkkel is.

Karátson Gábor
Bárdos Deák Péter

Duna Charta

...vissza az "események" menűponthoz

...vissza "szakmai állásfoglalások, cikkek" menűponthoz



2009 május 4-én Szabó Marcel (PPKE, tanszékvezető, Európa Jogi Tanszék) tart előadást, "Jogi alternatívák a bős-nagymarosi konfliktusban" címmel

RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz



2009. április 6-án Karátson Gábor: "A víz útja a torkolattól az óceánig
a tao teking-ben" címmel tart előadást.
RS9 Színház
1075 Budapest, Rumblach S. u. 9.

...vissza az "események" menűponthoz





LEGYEN DUNA-TÖRVÉNY! - konferencia a Magyar Tudományos Akadémián a Duna Charta és az MTA Természetvédelmi és Konzervációbiológiai Bizottságának szervezésében, 2008. október 29. 14.30

Program: 14:30 Vida Gábor
Széchenyi díjas akadémikus
Megnyitó

14:45 Karátson Gábor
Kossuth díjas festőművész, a Duna Charta elnöke
A folyók az égből erednek

15:10 Andrásfalvy Bertalan
egyetemi tanár, professzor emeritus, Pécsi Tudományegyetem
Árvíz és társadalom

15:35 Kevey Balázs
az MTA doktora, Pécsi Tudományegyetem
A hazai Duna ártér növényvilága

16:00 Szabó Marcel
tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
A Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtása - jogi bonyodalmak

16:20 Szünet

16:40 Fleischer Tamás
tudományos főmunkatárs, MTA Világgazdasági Kutató Intézet
Belvízi közlekedés a Dunán és Európában

17:05 Ereifej Laurice
programvezető, WWF Magyarország
EU víz-keretirány elv és a társadalom és a társadalom bevonása

17:30 Csányi Béla
osztályvezető, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet
A Duna folyam élővilága és természeti értékei

17:55 Molnár Péter
hidrológus, Golder Associates
A Dunánál

18:40 Vita

...vissza az "események" menűponthoz





II. TÁTI DUNA KONFERENCIA, Tát, 2006. november 6.

A Duna Charta és a Védegylet
II. Táti tanácskozásának résztvevői
az alábbi Zárónyilatkozatban foglalják össze álláspontjukat
a Duna jövőjét érintő tennivalókról

Az elmúlt években nyilvánosságra került tervek szerint a következő évtizedben olyan nagyszabású műszaki beavatkozások várhatók a Duna mentén, amelyeknek az élőhelyekre gyakorolt hatásai felülmúlják az elmúlt két évtized tervezett, illetve megvalósult óriás beruházásait. Nem kétséges, hogy a hazai Duna-szakasz hosszú távú sorsát a következő évtized fejlesztései fogják meghatározni. Míg az elmúlt két évtizedben Szigetközt és az ahhoz kapcsolódó Duna-szakaszt károsították, illetve a Duna-kanyar térségét fenyegették a megalomániás vízügyi munkálatok, addig félő, hogy a következő évtizedben az egész hazai Duna-szakaszt, valamint annak vízi és vízparti élőhelyeit veszélyeztetik az elsősorban hajózási célú vízügyi beruházások. Kevesen tudják, hogy a Duna egész folyása mentén természeti értékkel bíró, egybefüggő, nagy kiterjedésű szakaszok a Duna-delta és az al-Duna egyes szakaszai mellett csak Magyarországon maradtak meg. A Duna és ártere - mint Natura 2000-es terület - igen sok értékes, a Duna vízrendszerében kialakult, és ma is csak ott élő faj számára jelent egyedüli élőhelyet. E fajok nagy része védelem, illetve fokozott védelem alatt állnak. Ugyanakkor a Duna egyedi tájérték, amely hazánk egyik meghatározó természeti kincse. Az uniós közlekedési hálózat közeljövőben várható fejlesztési tervei erősen degradálnák, sok esetben megsemmisítenék a Duna ökológiai és tájképi szempontból legértékesebb szakaszait, valamint a Dunához kapcsolódó több mint 60 mellékágat.

Alapvető feladata a környezetvédőknek, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a Transzeurópai Közlekedési Hálózat-tal (TENT) szöges ellentétben álló - a tagországokra ugyancsak kötelező érvényű - Víz Keretirányelv, és a Natura-2000 program ad, amelyek megkövetelik, hogy természetes vizeink állapotát javítsuk, jó ökológiai állapotba hozzuk, illetve, hogy a természetes élőhelyeket megőrizzük.

A Dunára további duzzasztók építését elfogadhatatlannak tartjuk a duzzasztott szakaszok eliszaposodása, az alvízi szakaszok vízminőségromlása és az érintett folyamszakaszok élővilágára, ivóvízbázisaira gyakorolt káros hatásuk miatt.

Nem vitatjuk a hajózás és feltételei biztosításának szükségességét, de megköveteljük, hogy a vízi közlekedés eszközei alkalmazkodjanak a Duna természetes adottságaihoz, és ne a folyó medrét igazítsák mérhetetlen költségek árán a hajók és uszályok merülési mélységéhez. A hajózást a vízjárás természetes ciklusait megtartó hagyományos vízkormányzási módszerekkel, de elsősorban a hajóknak a folyóvízhez alkalmazkodó méretezésével kell és lehet fenntartani. A Duna Bizottság 2,7 méteres hajózási mélység biztosítására vonatkozó ajánlását a magyar szakaszon csak túlzott mértékű ökológiai károk árán lehetne tartósan teljesíteni, ezért javasoljuk annak felülvizsgálatát.

A dunai víz- és környezetgazdálkodás gyakorlatában feltétlen elsőbbséget kell adni az ivóvízbázisok védelmének, valamint a biológiai sokféleség szempontjából kitüntetett jelentőségű vízi és vízparti élőhelyek megőrzésének.

A TENT fejlesztési pénzeit úgy kell felhasználni, hogy a tervezett beruházásokkal ne víziúttá silányítsák a Dunát, hanem a folyót és a mellékágait rehabilitálják úgy, hogy közöttük az élő kapcsolat megmaradjon vagy újra létrejöjjön, és a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön. A rehabilitációs elvek közül elsőbbséget kell kapniuk azoknak, amelyek - a vonatkozó európai közösségi szabályoknak megfelelően - a jó ökológiai állapot, a biológiai sokféleség megőrzését segítik elő, és lehetővé teszik a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást.

A Szigetköz rehabilitációjával kapcsolatban a hágai per ítélete határozottan leszögezi, hogy Magyarország nem kötelezhető újabb duzzasztók és erőművek építésére, és emellett a bős-nagymarosi erőműrendszer 1992-ig megépült műtárgyainak közös megegyezéssel való üzemeltetését írja elő. A közös üzemeltetés nem csak a szlovák áramtermelést és a hajózás szempontjainak kielégítését foglalja magában, hanem azt a magyar igényt is, hogy az érintett térségre jellemző eredeti állapotok, a Duna elterelését megelőzően kialakult ökoszisztéma, a folyóban a vízmozgás, a talajvízszint, a terület mezőgazdasági és erdészeti tevékenységei fenntarthatóak legyenek. Az ítélet egyértelműen kimondja, hogy a közösen üzemeltetett erőműrendszer keretein belül az áramtermelés joga nem élvez elsőbbséget a környezet, az ivóvízbázis és az itt megtalálható sajátos élővilág védelmével szemben. Ennek megfelelően Szlovákiának az árvizeket teljes egészükben, a mindenkori vízmennyiséget pedig legalább ötven százalékban a Dunába kell engednie. Ezt az álláspontot a magyar félnek határozottan és konzekvensen kell képviselnie a kétoldalú tárgyalásokon.

A Duna szigetközi szakaszának és mellékágrendszerének rehabilitációjánál világosan kell látni, hogy a teljes vízhozam visszadása nélkül valójában csak rossz megoldások közül lehet válogatni! Ennek tudatában olyan műszaki beavatkozást kell megvalósítani, amely a hullámtérben a lehető legkisebb természetátalakító beavatkozással jár, és amelyben a rehabilitáció eredményeképpen a természet önszabályozó működéséhez közelítő, hosszú távon csak minimális emberi beavatkozásokat igénylő állapotok jönnek létre. A rehabilitációtól megköveteljük, hogy eredményeképp a Duna főága és a mellékágrendszer között élő kapcsolat alakuljon ki, úgy, hogy a természetes vízjárásra jellemző vízdinamika érvényesüljön. Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan műszaki beavatkozást, amely a Duna duzzasztásával jár. A hullámtér rehabilitációját követően az ökológiai szempontból értékes területeken nemzeti parkot kell kialakítani, ahol csak a természetvédelmi követelményekkel, a fenntarthatóság elvével összhangban lévő hagyományos tájhasználat, mezőgazdaság, halászat, erdő- és vadgazdálkodás, valamint turizmus megengedett. A mellékágrendszerben csak a szélsőséges vízjáráshoz alkalmazkodó, hagyományos vízi közlekedést tartjuk támogatandónak, és minden olyan fajtáját elfogadhatatlannak tartjuk, amely a mellékágak mélyítését, kotrását igényli és infrastrukturális fejlesztésekkel, kikötők építésével jár. A jacht-turizmust a fő Duna-ágra kell korlátozni.

A fenti szempontok miatt javasoljuk, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a Duna védelmében, amely védi a folyót, a mellékágakat, bővíti a Duna hullámterét, és lehetővé teszi a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztést, a fenntartható hozam elveire épülő hasznosítást. A törvény az uniós Víz Keretirányelvre ráépülve segítse elő a vízi és vízparti élőhelyek megőrzését, a vízminőség javítását, valamint a Duna és kapcsolódó területei biodiverzitásának növekedését.

Ezt megelőzően a kormány indítson széleskörű egyeztetést a Duna és Dunamente jövőjéről, annak fenntartható, az ökológiai szempontokat prioritásként kezelő fejlesztéséről. Vonja be a környezet- és természetvédelmi szervezeteket, az érintett lakosságot és gazdasági szereplőket, és velük együttműködésben listázza, leltározza az elképzeléseket és ötleteket, rendezze ezeket a "Multiple Ecosystem Services" elve mentén az árvízvedelem, a vízminőségvédelem, a vízellátas, a természetvédelem, a turizmus, a közlekedés fejlesztési igényei szerint. Alakítsa ki azokat az alternatívákat, amelyek a természeti tőke és a megújuló források megőrzése szempontjából optimálisak. Ennek során legyen tekintettel a Víz Keretirányelv, a Natura-2000 program, a hágai per ítélete, a Duna-védelmi egyezmény és más egyezmények előírásaira, valamint alkalmazza a Stratégiai Környezeti hatásvizsgálat módszerét.

A tanácskozás résztvevői állást foglaltak az alábbi, halasztást nem tűrő kérdésekben:

A Szigetköz rehabilitációját érintő magyar - szlovák kétoldalú tárgyalások többéves eredménytelensége miatt mielőbb forduljon a magyar kormány egy megfelelő hatáskörrel rendelkező harmadik félhez. Magyarország a jelenleginél rosszabb helyzetbe - hogy Szlovákia éves átlagban a Duna vízmennyiségének alig 20 százalékát engedi a régi mederbe - nem kerülhet.

Javasoljuk a Szentendrei-Dunaág védetté nyilvánítását. Ezt indokolja a két partszakasz élővilágának értéke, a táj turisztikai és rekreációs jelentősége, s mindenekelőtt a főváros vízellátása szempontjából létfontosságú parti szűrésű kúthálózat védelme. Tiltakozunk a szigetmonostori híd építése, valamint a Római parton törvénysértő módon emelt lakóépületek védelmére tervezett gát építése, az ottani vízisport-paradicsom felszámolása ellen.

Tiltakozunk a Mosoni-Duna torkolatának áthelyezése és annak duzzasztása ellen! Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a hazai vízépítők legfelsőbb szintű szakértőinek egy része a XXI. században még mindig a sztálinista korszak folyóeltérítéseiben gondolkodik. Alig került le a napirendről, hogy a vízügyi vezetők teljes szakmai súlyukkal amellett érveltek, hogy a Rába vizét egy mesterségesen építendő csatornán keresztül a Balatonba vezessék, most a Mosoni-Duna torkolatát akarják áthelyezni hajózhatóságra, gazdasági okokra hivatkozva.

Mind a torkolatáthelyezést, mind az új torkolatra tervezett gátat ellentétesnek tartjuk a józan ésszel, az uniós Víz Keretirányelvvel, valamint a jelenleg is hatályos 1139/2004. (XII. 11.) Korm. határozattal. A Mosoni-Duna torkolatában fellépő helyi üledékmozgás anomáliák amúgy is egy műszaki beavatkozás, nevezetesen a bősi vízlépcső hatásaként jelentkeznek. A megoldásnak - amennyiben arra egyáltalán szükség van, és nem akarjuk, hogy a természet ezt maga kezelje, - helyi szintűnek kell lennie, és alapvetően a vízkormányás eszközeire kell épülnie.

Tiltakozunk a Tát határában tervezett Holcim cementgyár ellen, nem csak amiatt, mert az a levegőt szennyezné, hanem mert a gyár két vízmű vízgyűjtőjére települne, kikötőjét a kutak fölé tenné, így veszélyeztetné több tízezer ember ivóvízellátását. A tervezett hulladékégetéshez szükséges anyagok közvetlen Duna-parti és dunai szállítási kockázatai az elfogadhatónál nagyobbak. A térség Dunára épülő turisztikai és szabadidős fejlesztései ellehetetlenülnének itt, a Dunakanyar kapujában. Tát és térsége árvízvédelmének végleges megoldásánál fontos szempont az Únyi patak alsó szakasza eredeti állapotban való megőrzése. A táti Kis-Dunát a vízerőmű munkálatait megelőző állapotba kell hozni a rekultivációs terveknek megfelelően.

Tiltakozunk az Óbudai-sziget beépítése, és a felbecsülhetetlen értékű római kori régészeti emlékek elpusztítása ellen! Követeljük az ide tervezett fejlesztési koncepció felülvizsgálatát, és az Alkotmánybíróság sűrgősségi eljárását a terület eladásával és a kerületi szabályozási terv hatályon kívül helyezésével kapcsolatban. Követeljük, hogy a magyar állam - élve opciós visszavásárlási jogával - vásárolja vissza a Hadrianus palota területét.

Tát, 2006. november 4.

...vissza az "események" menűponthoz



Sólyom László köztársasági elnök üzenete
a Duna Kör megalakulásának 20. évfordulójára

A Duna Kör megalakulása óta majd egy emberöltő telt el. A Kádár-rendszer utolsó éveire elviselhetetlenné vált hallgatás után felszabadultan tört ki akkor - egyedülálló módon a közép-európai régióban - a környezetkárosítás elleni civil ellenállás. A Duna megóvásának ügye alkalmat teremtett arra, hogy az egymásról nem tudó, egymást nem ismerő emberek tömege közösséggé váljon, és kipróbálja erejét. Ez a kivételes történelmi pillanat megfordította az ország sorsát.

A Duna megmentésével kapcsolatos terveink és elképzeléseink nem mind valósultak meg. Mégis óriási siker, hogy megakadályoztuk a nagymarosi gát és erőmű felépítését.

Azonban többet is nyertünk. A Duna Kör példája kisugárzott az egész társadalomra, a kibontakozó demokratikus és ellenzéki kezdeményezésekre.

Akkor felmutattuk a választás lehetőségét. A választás felelősségét nem háríthatjuk át sem a gazdaság, sem a politika intézményeire.

A Duna Kör megalakulása óta nagy változásokon ment keresztül Magyarország. A folyóért azonban ma is ki kell állnunk. Önmagában a demokrácia, a szabadság, vagy éppen az Európai Uniós tagság csupán lehetőség, de nem ad garanciát arra, hogy kusza érdekek mentén ne érje újabb támadás a Dunát, miközben évtizedes problémák is megoldásra várnak, ahogy ezt nemrég a Szigetközben személyesen is tapasztaltam.

Mindazok, akik ezt felismerve bekapcsolódtak Duna Kör és más, a környezet, az életminőség és a jövő érdekében fellépő civil kezdeményezésekbe, meghozták a maguk felelősségteljes döntését. Ők esélyt adtak a világnak, és meghagyják a jövő nemzedékek számára azt a lehetőséget, hogy majd ők is választhassanak!

Ugyanakkor nem elég a lelkesedés és elkötelezettség. A kezdeményezések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a zöld mozgalmak fellépését minden esetben szakszerűség kíséri. Ezen a téren bíztató a fejlődés. Mindennek előfeltétele, hogy a szükséges információk hozzáférhetők legyenek. Az információs szabadságot szintén egyre inkább sikerül - akár bíróság útján is - érvényesíteni. Különösen fontos továbbá egy olyan szemléletváltás, hogy a környezetvédő fellépésekben a követő, tiltakozó akciók helyett a perspektivikus szemlélet, a jövő nemzedékek iránti felelősség kapjon hangsúlyt mind a társadalomban, mind a döntéshozók körében.

Ehhez a munkához kívánok sok erőt, sikert, és az erők és ismeretek egyesítését a húsz év előtti összefogás szellemében!

Budapest, 2006. november 4.
Sólyom László

...vissza az "események" menűponthoz





A DUNA CHARTA DEMONSTRÁCIÓJA A MARGIT-SZIGETEN Budapest, 2004. november 30.

...vissza az "események" menűponthoz



A DUNA CHARTA TÁTI DEMONSTRÁCIÓJA ,Tát 2004. május 6.

...vissza az "események" menűponthoz



I. TÁTI DUNA KONFERENCIA , Tát 2004. április 3.

A Duna Charta és a Védegylet táti tanácskozásának résztvevői
az alábbi Zárónyilatkozatban foglalják össze
álláspontjukat a Duna jövőjét érintő tennivalókról

Az ivóvízkészletek fogyatkozása illetve elszennyeződése, a folyók és árterek élővilágának pusztulása világszerte új felismerésekre vezetett. Ma már kevesen vitatják, hogy a vízgazdálkodásban feltétlen elsőbbséget kell biztosítani az ivóvízbázisok védelmének, valamint a biológiai sokféleség szempontjából kitüntetett jelentőségű vízi és vízparti élőhelyek megőrzésének. Ezek az elvek, bár az Európai Unió víz-keretirányelveiben ugyanúgy megjelennek, mint számos nemzetközi szerződésben, melyekhez Magyarország is csatlakozott, sajnos, a dunai víz- és környezetgazdálkodás gyakorlatában nem érvényesülnek.

Ezért az Országgyűléshez fordulunk: javasoljuk, hogy mielőbb alkosson törvényt a Duna védelmében! A törvény szerezzen érvényt a fentebb leszögezett értékelsőbbségeknek (vízminőség, biodiverzitás) -a folyamszabályozásban: ahol lehet, a hullámtér bővítésével biztosítsanak szabad és biztonságos lefolyást a nedves területek élővilágát éltető nagyvizeknek, s ne a gátakat magasítsák. Általában a vízkormányzási eljárások a vízjárás természetes ciklusaihoz alkalmazkodjanak. Ahol lehet, bontsák el az ártéri szigetek melletti kis mellékágakat lezáró, azokat feltöltődésre és pusztulásra ítélő keresztgátakat.

-a vízi közlekedésben: ne kövessük el azokat a tragikus hibákat, amelyek Nyugat-Európa folyóit holt csatornákká változtatták. A hajózás érdekeire hivatkozva ne a folyó medrét igazítsuk mérhetetlen költségek árán a hajók és tolatmányok merülési mélységéhez, hanem a vízi közlekedés eszközei alkalmazkodjanak a Duna természetes adottságaihoz. A hajózási útvonal hagyományos kotrási módszerekkel történő rendszeres karbantartása, a korábbi gátlástalan kavicskitermelés következtében kialakuló sziklazátonyok eltávolítása és más, kisebb léptékű, helyi mederrendezési eljárások alkalmazása révén az év túlnyomó részében duzzasztás nélkül is biztosítható a zavartalan hajózás a Dunán.
-a vízenergia hasznosításában: a síkvidéki folyamszakaszon épített duzzasztóművek teljesítménye nem áll arányban környezetromboló hatásukkal. A duzzasztott térségek eliszaposodása, az alvízi szakaszon a meder és a talajvíz szintjének mélyülése a vízkivételi lehetőségek csökkenésével jár, romlik a vízminőség, a gátak elvágják a létfontosságú összeköttetést az érintett folyamszakaszok élővilága között, a kiülepedő ipari szennyeződés pedig a felszín alatti vizeket mérgezi. Ezért a cél az ilyen létesítmények felszámolása s ne szaporításuk legyen.

A tanácskozás résztvevői állást foglaltak az alábbi, halasztást nem tűrő kérdésekben: A Szigetköz rehabilitációjához nem kell új medret szabni a folyónak. A víz, és elsősorban az árvizek szabad lefolyásának útjában álló akadályok elhárításával helyreállítható a természetes összeköttetés a főmeder és a mellékágak között. Ehhez azonban, a hágai nemzetközi bíróság állásfoglalásának megfelelően, biztosítani kellene az ökológiai igényeknek megfelelő vízhozamot az eredeti mederben. Ez az évenként kétszer esedékes nagyvíz levezetése mellett az átlagos hozam legalább 40-50%-át jelentené. A főmederben a lesüllyedt mederfenék megemeléséhez a korábban kikotort kavicstömeg részleges visszatöltésére, a párhuzamművek megbontására illetve ún. hordalékcsapdák kialakítására volna szükség. Az itt honos élőlénytársulásokat eddig ért veszteség részben visszafordíthatatlan. A lehetséges revitalizáció záloga a Duna mindenkori természetes vízjárásához igazodó szabályozás.

Javasoljuk a Szentendrei-Dunaág védetté nyilvánítását. Ezt indokolja a két partszakasz élővilágának értéke, a táj turisztikai és rekreációs jelentősége, s mindenekelőtt a főváros vízellátása szempontjából létfontosságú parti szűrésű kúthálózat védelme. Tiltakozunk a szigetmonostori híd építése, valamint a Római parton törvénysértő módon emelt lakóépületek védelmére tervezett gát építése, az ottani vízisport-paradicsom felszámolása ellen.

A táti ártéri erdő kiirtását barbár, elvetemült cselekedetnek tartjuk! Követeljük a tervezett kerülőút vonalvezetésének módosítását, és az erdő újratelepítését. A hullámtér rovására, természetvédelmi területen keresztül vezető útvonal semmibe veszi a táj és az ivóvízbázis védelmével, a közlekedés biztonságával kapcsolatos szempontokat, a községet elvágja a folyótól, egyedüli értelme sokmilliárd adóforint elterelése a gát- és útépítő lobbi számára.

Tát, 2004. április 3.

...vissza az "események" menűponthoz





A DUNA CHARTA SZIGETKÖZI LÁTOGATÁSA , 2003. szeptember 8.

...vissza az "események" menűponthoz





A DUNA CHARTA TÜNTETÉSE A PARLAMENT ELŐTT, 1998. február 28.

...vissza az "események" menűponthoz

...oldal tetejére